11.fejezet: "Új vámpír érkezett a városba"

Amikor kinyitottam a szemem, hirtelen nagy fényesség fogadott, és furcsa volt, mert ezúttal nem gyötört szörnyű álom. Lehet hogy az is csak azért volt, mert Jakel voltam? Az lehetetlen. Igazából, ez az egész dolog az. Tegnap este nem bírtam tovább, le kellett feküdnöm, belefáradtam a várakozásba. Jake még egy SMS-t sem küldött, hogy majd holnap beszélünk, reggel jövök, vagy majd találkozunk. Semmit. Kezdtem kicsit félni, hogy haragszik-e rám, avagy nem. Vagy lehet azt hiszi hogy én haragszom rá. Remélem eljön a suliba. Mindenesetre én gyorsan elkészülök, nem akarok már a 2. napon lógni. Beszaladtam a fürdőszobába, és gyorsan  lezuhanyoztam. Amikor kiértem a fürdőből, már fel voltam öltözve, készen arra, hogy bemenjek a suliba, annak ellenére hogy semmi kedvem nem volt hozzá. Még van 15 perc, mondtam az órára nézve, és lehuppantam az ágyamra. Pár percre rá, nyílt az ajtó, és Rosalie lépett be rajta.
-Bejöhetek?-kérdezte köszönés nélkül.
-Persze, jöhetnél gyakrabban is.-válaszoltam, és közben elhelyezkedtünk az ágyon.
-Tudod, nekem is el kell látnom egy egész háztartást.
-Bezzeg Emmet mindig itt lóg, nem mintha baj lenne.
-Az már igaz. Szeret itt lenni nálatok.
-Aha.-mondtam, röviden, és közben lefelé néztem a földre.
-És, mi a helyzet Jacobal? Hogyan álltok?
-Most sehogy.
-Azóta, jelentkezett Irina?
-Hát igazából nem nagyon. Nem is álmodtam ma reggel rosszat.
-Még az a jó. És konkrétan hogy értetted azt, hogy sehogy nem álltok Jacobal? Csak nem összevesztetek?-kérdezősködött.
Nagyon meglepett  a faggatózása, azt hittem nem érdekli Jake, sem az hogy milyen vele a kapcsolatom.
-Hát, van valami amit, rajtam kívül senki sem tud.
-Mi?
-Hát, izé, szóval, Jake elmondta Charlienak hogy ő farkas, azt is, hogy miért az, és hogy mi mik vagyunk. Eddig sikerült magamban tartanom. Jake miatt.
-Ezek szerint tud rólunk? És Belláról?
-Azt hiszem igen.
-Ez nagy baj.-állt fel az ágyról nyugtalanul.
-Tulajdonképpen ezért nem voltunk együtt tegnap. Nem bírtam.
-Így már érthető. Én nem haragszom, ha Charlie bírja tartani a száját, viszont apád nem lesz elragadtatva.
-Tudom, és sajnálom.
-És mi az ott a térdeden?
-Hát, szóval az úgy volt... szóval, Tegnap reggel megint rosszat álmodtam, és ami az álmomban történt velem, az igazából nem álom volt, hanem a valóság. Irina álmomban lép velem kapcsolatba. Kicsit ijesztő, de ez az igazság.
-És ezt miért nem mondtad el?
-Nem tudom, biztos azt mondtátok volna, idézem: " Nem mehetsz suliba, majd jövő héten." Én pedig nem akartam itthon maradni.
-Jellemző.
-Na, de most már indulnod kell.-szólalt meg újra.
-Ja, igen. Szia.-felkaptam a táskám, nyomtam egy puszit az arcára, és már futottam is kifelé.
-Szia.-köszönt vissza mosolyogva.
Amint leértem a lépcsőn, még odaköszöntem apuéknak, és egyből az autóm felé vettem az irányt. Azt reméltem, hogy Jake ott fog állni, de nem. Nagy csalódás ért, és így még szomorúbban indultam neki ennek a hosszú napnak. Bedobtam hátra a táskám, és most én ültem a volán mögé. Az út közben azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha Rosalie elmondja a többieknek azt hogy vérzett a lábam, és azt hogy Charlie tud mindent. Bárcsak Jake ott lenne a suliba. Tegnap azért ment minden olyan könnyen, mert ő ott volt mellettem, és segített. Már el sem tudom képzelni az életem nélküle. Ez fura, tudom, de ez van. Még csak kb. 2 hete ismerem, mégis, olyan szeretetet érzek iránta, amilyet még semmi, avagy senki iránt nem tettem. Az idegeskedésemet megzavarta a szemem világa, ugyanis megláttam az újdonsült barátaimat. Erre már egy mosolyt ejtettem, és kicsit feloldódott az idegességem. Lucas már messziről intett nekem, én pedig megint mosolyogtam. Beálltam a legközelebbi parkolóhelyre, kivonszoltam magam, és a táskám a kocsiból, majd feléjük tartottam.
-Szia.-köszöntek oda, mind szinte egymás után.
-Hali.
-Mi van, hogy hagytad Jacobot?-kérdezte tapintatlanul Nicole.
-Őőőh. Tulajdonképpen nem tudom hol van. Tegnap óta.
-Csak nem szakítás van folyamatban?-nyomult megint Lucas. Ha volt valaki, akin látszik hogy tetszem neki, az ő volt.
-Nem, vagyis nem tudom.-válaszoltam bizonytalanul, és közben megigazítottam a hajamból kikandikáló tincset.
Meghallottuk a csengőszót. Mindenki elindult a suli felé, csak én és Lucas maradtunk hátra.
-Szóval, ma estére szabad vagy?
-Mire célzol?
-Hát, elmehetnénk valahová, mondjuk moziba?
-Bocs, de ma nem megy. Otthon leszek és azt hiszem tanulni fogok.
-Inkább tanulsz, mint hogy velem legyél?
-Nem, ne értsd félre, de ma valahogy nincs kedvem. De megígérem, majd máskor elmegyünk.-mentegetőztem, és szerintem látszott az arcomon, hogy mennyire le akarom koptatni őt.
-Oké, akkor máskor.-törődött bele, az úton az osztály felé többet nem is szólt hozzám.
Szomorúan pillantottam meg azt a padot ahol tegnap is ültünk, mert üres volt. Egy pillanatra meg is torpantam, aztán eszembe jutott hogy mit mondott nemrégen nekem Jake, még a szülinapomon. "-Egy suliba fogunk járni, de sokszor fogok hiányozni a farkasos dolgok miatt." Ez volt az egyetlen megnyugtató mondat ami víz hangzott a fejemben. Lehuppantam, a székemre, és előpakolásztam a könyveim órára. Amikor rápillantottam a mellettem üresen álldogáló székre, úgy éreztem mintha kicsúfolna engem. Megpróbáltam ezeket a dolgokat a fejemből elhessegetni, és a tananyagra koncentrálni, amit feladtak még tegnap, és tegnap mondjuk átrágtam egyszer, kétszer. Amikor beérkezett a tanár, mögötte egy fiatal srác jött, vállas táskával, a sárma hasonlított Jakere, mégis másképpen tündöklött előttem. Senkit nem voltam képes Jakehez hasonlítani. Haja fekete volt, és fekete inget viselt, fekete farmerral, sok-sok nyaklánccal. Barna szemei, és fehér bőre  csak úgy világítottak a fekete ing mellett, ez  igen szembetűnő volt nekem. Barna a szeme, ugyanolyan mint az enyém. Ez meg hogy lehet? Újabb vámpír érkezett a városba? Próbáltam leplezni az idegességem, már ma már bőven jutott belőle nekem. Arcomat próbáltam eltakarni. Miközben a tanár megszólalt.
-Kedves gyerekek! Új diák érkezett az osztályba, azt kérem hogy fogadjátok be, és mondjatok el neki mindent, mert lemaradt az évnyitóról. Itt egy szabad hely, ülj le, ameddig Mr. Black hiányzik jó helyed lesz itt is.
Zavaromban néztem körül az osztályban másik üres helyet keresve neki, találtam is, de mivel elég elöl ültünk, nem mondhattam nem-et a tanárnak. A keresés közben elakadt a tekintetem Laurájéba, akinek a szájáról a következőt olvastam le: WoW. Szerintem látta a kétségbeesett tekintetem, és ezért hallgatott olyan hirtelen el.
Nem akartam ránézni a mellettem ülő srác szemébe, de nem kerülhettem el hogy alaposabban szemügyre vegyem. Amire ő úgy érezte meg kell szólalnia:
-Szia, Damon Donovan vagyok. Te meg ugye Renesmee Cullen?
-Aha.-válaszoltam röviden, nem tudta elkerülni a figyelmemet igéző szeme, amely csak úgy csillogott a neonfénytől. Mivel eléggé elbambultam, ő elmosolyodott, és mire észbe kaptam, már a tanár ki is adta a közös feladatot. Melyet Damenal kellett megoldjak.
-Honnan tudod a nevem?-kérdezősködtem.
-Sokat hallottam már rólad, így gondolom már tudod ki vagyok.
-Vagy inkább mi nem?
-De, mondhatjuk így is. Tudom, el fogsz ítélni, pedig hiába, én is vega vagyok mint te.
-Szóval, tényleg vámpír vagy?-kérdeztem meghökkenve.
-Aha.
-Mióta?
-1900 óta.
-WoW-csak ennyit tudtam hirtelen kinyögni.
-Elég öreg vagy már a sulihoz nem?-kérdeztem viccelődve, mert ez az egy volt az, ami felvidított ma.
-De, és te nem?
-Ha annyit tudsz rólam, akkor magad is kitalálhatnád.
-Ja, persze, bocs, megszoktam hogy a magam súlycsoportú vámpírokkal dumálok.
-Mi a te súlycsoportod?
-Hagyjuk.
-És hogy-hogy egyedül?
-Mármint...?
-Tudod, hallottam hogy Mr. Black. Én sem vagyok süket.
-Ja, igen bocs, ő a barátom, vagyis, azt hiszem. Csak ma valahogy nem jött be a suliba.
-De úgy a barátod, mint barát, vagy mint a pasid?
-Azt hiszem a második.
Mosolygott.
-Pedig már reménykedtem.
-Felejts el.-viccelődtem.
-De most komolyan ki ez a Jacob?
-Te már kémkedsz is utánam?-mosolyodtam megint el, ahogy ő is.
-Hát, van ez így, de a srácról semmit sem tudok.
-Miért jöttél Forksba?-megpróbáltam terelni a témát.
-Őm, miattad?
-Hé, ne csináld már, hisz nem is ismersz, ahogy én sem téged.
-Az lehet.
-Szóval?
-Bonyolult.
-Képes vagyok felfogni.
-Akkor is az.
-Oké, egyenlőre jó ez a válasz. Majd később elmondhatod.
-Talán.-mondta mosolyogva.
Végeztünk a feladattal, és be is adtuk, ezért a tanár előbb ki engedett minket. A folyosón is együtt mentünk, ami Lucasnak szembetűnt, és amikor elmentünk mellettük kinn, valami olyasmit halottam Adamtől hogy: -Felejtsd el, neki az olyan pasik tetszenek mint az a Black gyerek, vagy mint ez az új srác. Ő pedig megpróbálta terelni a témát.
-Ma még látlak?-kérdezte Damen, miközben megálltunk a következő terem ajtaja előtt.
-Asszem, Irodalmon, és Törin.-válaszoltam neki mosolyogva.
-Akkor ott találkozunk.-köszönt el.
-Szia.-köszöntünk el egymástól egyszerre.
Volt valami igéző benne, amit sehogyan sem tudtam kiverni a fejemből.(Sajnos) Nagyon jó képű volt, és ahogyan már említettem sármos, de mégsem volt az igazi. Főleg azért nem, mert vámpír. Ha közel 110 éves, akkor miért jött pont Forks városába? Ha nagyon rossz lennék, azt hihettem volna, hogy Irinának segít, ezt az alternatívát azonban ki kellett vernem a fejemből, ahhoz túlságosan is kedves, jó fej, és ráadásul vega is. De miért érdekel ennyire? Kilépett Jake egy pár órára az életemből, és máris felfordul a világ. Ezt nem hiszem el. Remélem még lesz alkalmam beszélgetni vele. Vajon apáék tudják hogy új vámpír érkezett? Nem hinném. Nekem sem lett volna olyan szembetűnő, ha nem sétált volna szembe velem. Mit csinálhat most Jake? Bárcsak itt lenne. Akkor valószínűleg meg sem merne közelíteni engem. Ez olyan mintha direkt meg lenne rendezve a dolog. Mégsem, nem az nem lehet. Azt mondta semmit sem tud Jacobról, a nevén kívül.  Miért kételkedem ennyire Damenben? Szinte minden órán ezen filóztam, még akkor is, amikor egymás mellett ültünk. A percek ilyenkor csak úgy rohantak. Mindig jól elbeszélgettük az időt, mindig felvidított engem, Jake helyett is. Ebédnél, úgy ahogy én, ő sem evett, és biztos a többieknek is feltűnt hogy hozzánk ült az újdonsült srác. Én ezt nem bántam, igazából én hívtam oda. Az órák után, kikísért a parkolóba, és ismét jót beszélgettünk. Amikor megpillantottam a kocsim, azt hittem káprázik a szemem, mert Jacobot láttam meg. Megtorpantam, ahogyan ő is meglepődött, amikor meglátta a fekete pólóban virító Jacobot. Gyilkos pillantást vetett Damenre, én pedig alig bírtam magammal Jake miatt.
-Őőőm. Damen, Jake, Jake Damen.-mutattam be őket egymásnak.
-Szia.-köszönt előszőr Jake, azután Damen.
-Akkor, mi most megyünk. Szia Damen.-köszöntem el, mert kezdett nagyon forró lenni a hangulat kettejük között. Olyan volt, mintha Jake tudná hogy Damen mi, Damen meg hogy Jake mi. Kettőjük közé kerültem, mert kezdtek komolyan szembenézni egymással.
-Jake, csak mennyünk oké?
Erre már rám nézett, de még mindig láttam a megvetést az arcában, melyet Damen iránt táplált. De Dament sem védem, mert ugyanazt tette mint Jake.
-Hé!-szóltam rá, mire már képes volt megmozdulni. A kocsi felé fordult, és én odadobtam neki a slusszkulcsot. Kinyitotta az ajtót, és behuppantunk. Jake indított, és gyors sebességgel száguldottunk hazafelé.
-Most ez mire volt jó?-kérdeztem felháborodva.
-Ugyanolyan gyilkos szörnyeteg mint a többi.-alighogy kimondta ezeket a szavakat, máris láttam rajta hogy megbánta.
-Én lennék a többi nemde?-kérdeztem vissza meggondolatlanul.
-Tudod hogy nem rád értettem.
-Te ismered?
-Dament? Mondjuk, látásból igen. Elég sötét múltja van, az igaz hogy szinte ugyanolyan mint pl. apád, de úgy körülbelül 5 évvel ezelőtt, még ölt embert.
-Hol voltál egész nap?
-Kinn voltunk az erdőben. Úgy gondoltam nem eshet bajod, ha több ember közt vagy. Tévedtem.
-Nem esett bajom.
-Még.
-Ezt meg hogy érted?
-Áh, mindegy. Hol találkoztál vele egyébként?
-Hát, első órán mellém ültették, mivel Mr. Black nem jelent meg a mai nap.
-Volt rá okom.
-Tényleg, és mi az?
-Emily, állapotos.
-Várj, mi van? -kérdeztem vissza tőle meglepetten.
-Igen, gyermeket vár,  Samtől.
-Úristen, vagyis ez tök szuper, gratulálnom kell nekik. De ehhez minek kellettél te?-mosolyodtam el, meglepetten.
-Hát, mivel most már három ember van akire vigyáznunk kell, kellett az erősítés.
-Ebbe a három emberben benne vagyok én is?-kérdeztem zavartan.
-Aha.-válaszolt röviden, nagyot sóhajtva.
-Nagyon sajnálom a tegnapot, de az hogy Charlie tud mindent, már sok volt nekem. Egyébként mit mondott?
-Kidobott, szerinted mit? Egyébként később visszamentem hozzá Sammel, és jobban megbeszéltük a dolgokat. Így most már képes hallgatni róla.
-És tudja hogy...?
-Hogy a lánya Bella vámpír, és van egy lánya, aki szintén vámpír? Igen.
-És, hogyan reagált?
-Tudtommal ma nem ment be dolgozni.
-Már csak ez hiányzott. Egyébként, Billy boldog?
-A kisbaba miatt? Természetesen igen, repes az örömtől.Valóra vált az egyik álma.
-Egyik?
-A másik hogy, legyen egy vér szerinti unokája.-mosolyodott el, és közben leállította a motort.
-Értem.
Hazaértünk, apuék biztos letámadnak majd, mindenféle keresztkérdésekkel. Nem számít, a lényeg hogy Jake itt van velem. Végre.