Amikor a házunk elé értem, igyekeztem letörölni a könnyeket az arcomról, ez sajnos nem sikerült, mert még mindig rettenetesen bőgtem. Nagy erőt vettem magamon, és reménykedtem hogy apuék még nem értek haza. Beléptem a házba. Csak Alicet és Jaspert, Emmet, Rosaliet találtam a házban. Az ajtóban is ugyanúgy folytak a könnyeim mint eddig, ők pedig értetlenül néztek rám. Egy pár percre megtorpantam, aztán futásnak eredtem, az emeletre. Futás közben hallottam hogy Alice utánam kiabál:
-Hé, Nessi, mi a baj? Mi történt?
Aztán utánam eredt. Én beértem a szobámba ledobtam a cuccomat, és lehuppantam az ágyamra. Alice pár másodpercre rá már ott is termett mellettem az ágyon. Én még mindig krokodil könnyekkel küszködtem.
-Jól van, most szépen mond el mi történt, rendben?-kérlelt Alice kedvesen.
-Tulajdonképpen, nem tudom, vagyis... ÁH.-nyöszörögtem.
-Ha ennyire sírsz, biztos oka van.-vigasztalt, és közben pedig elővett egy zsebkendőt.
-Hát, Jake hazudott nekem, és egyébként is, nem az a gond hogy hazudott, hanem az hogy ez így nem megy!-ismét nyöszörögtem majd elvettem a zsebkendőt.
-Szakítottál vele?-kérdezett.
-Azt hiszem nem, vagyis csak egy kis időt kértem tőle.-válaszoltam szipogva.
-De, miben hazudott?-kérdezett.
-Hát, nem akarta megmondani nekem hogy éjjel megtámadta Saméket 5 vámpír.-válaszoltam neki.
-Már 5-en vannak?-kérdezett csodálkozva Alice.
-Igen, azt hiszem.-válaszoltam. Abban a pillanatban Alice látomást kapott. Lemerevedett, és csak bámult maga elé.
-Holnap is az erdőben lesznek, valahogy te is oda fogsz keveredni. Ennek nem lesz jó vége.-mesélte el a látomását.
-Én? De.... de hát hogyan????-kérdeztem vissza tőle sírva.
-Azt sajnos nem láttam. Meg kell akadályoznunk hogy oda juss.
Csak szipogtam tovább. Alice felállt az ágyról, és elindult az ajtó felé.
-Hé, Alice, ugye nem tervezel semmit holnapra?!-kérdeztem tőle.
-Ő, nem különösebbet.-válaszolt. Azzal kiment a szobából.
Én pedig tovább sírtam. Addig ameddig rám esteledett! Már Este 8:30 van, és apuék még mindig nem értek haza. Jake sem mutatkozott, ezt mondjuk nem is csodálom. Hallottam hogy egy autó érkezik a ház elé. Biztos voltam benne, hogy apuék jöttek. Pár perc múlva apa meg is érkezett a szobámba, és ugyanúgy mint Alice, leült mellém az ágyra. Elkezdte szántani a hajam a kezével.
-Na, mond csak el szépen, mi történt közted és Jake között.-kérlelt.
-Hol voltál?-kérdeztem, válasz nélkül.
-Tudom, késtünk, de egy kis időt én is tölthetek anyáddal.-válaszolt.
-Aha, persze.-válaszoltam.
-Szóval?-kérdezett.
-Szóval, ööööö.... Igazából semmi különös.-hallgattam el tőle mindent.
-Nézd kicsim, ha nem tőled tudom meg, akkor majd mástól.-válaszolt. Sóhajtottam egyet.
-Oké, szóval, Jake hazudott nekem, és hát, nem is tudom......-válaszoltam.
-Hm. A gondolataidból már kiolvastam....-szólt.
-Akkor nem is kell beszélnem, nem igaz?-kérdeztem szipogva.
-Gyere ide.-kérlelt apa, én engedelmeskedtem neki, majd megölelt. Kicsit furcsa volt nekem, mert minden ölelésnél, eddig meleget éreztem, most pedig jéghideg kemény testet.
-Oké, most pedig aludj, kisírtad a szemed, holnap pedig nagy nap lesz, így akarsz holnap ünnepelni?-kérdezte.
-Az olyan rossz lenne?-kérdeztem.
-Hm. Igen.-válaszolt.
-Remélem holnap Jake azért benéz. Szeretném rendezni a dolgokat.-mondtam neki.
-Az jó lenne. Na lefekvés.-parancsolt rám, én bebújtam a takaró alá, és ő pedig egy csókot nyomott a homlokomra.
-Jó éjt.-köszönt el.
-Neked is.-mondtam egy kicsit megnyugodva, ez a beszélgetés jót tett nekem.
Amikor apa kiment a szobából, eszembe jutott hogy éppen vadászni készültünk Jakel, de sajnos nem jutott rá sor, a kirohanásom miatt. Ha jobban belegondolok, nem menne le egy falat sem a torkomon. Éjjel aludni sem aludtam valami sokat. Éjfél felé nem bírtam tovább, annyira görcsölt a gyomrom, le kellett mennem egy pohár vízért. Kiszálltam az ágyamból, és elindultam le az emeletről. Amikor leértem a lépcső aljára, Emmetet, és Jaspert találtam a konyhába, na meg ki mást mint apámat. Ott itták a vért.... Kicsit megzavart a szaga, de nem voltam éhes. Elindultam feléjük, a konyha felé.
-Szia kicsim! Mi jót csinálsz?-kérdezett apa.
-Ja, öööm... Csak nagyon görcsöl a gyomrom, és kell egy pohár víz.-válaszoltam neki fáradtan.
-Miért nem, eszel inkább velünk?-kérdezett Emmet.
-Hm.... Ínycsiklandó ajánlat, de köszi most inkább visszautasítom.-válaszoltam neki, és közben engedtem egy pohárba vizet a csapból.
-Hogy.hogy?-kérdezett Jasper.
-Nem vagyok éhes.-válaszoltam.
-Ez fura, de hát egész nap nem is ettél!.-szólt rám apa.
-Igen, ez.... ez igaz... De.... nem kell...-dadogtam.
-Oké, nem erőltetem.-mondta apa.
Én erre egyet vigyorogtam.
-Azt ugye tudod hogy holnapután, 1.-én suli?-kérdezett apa.
-Úúhhh. Tényleg. Teljesen kiment a fejemből.-döbbentem meg.
-Mostanában mindent elfelejtesz.-mondta Jasper.
-Aha.-válaszoltam röviden, és halkan, majd ittam egy korty vizet.
-Akkor én lépek.-mondtam, és letettem a poharat.
-Ha bármi baj van szólj!-kiáltott utánam apa, de én már szaladtam is a lépcsőn fel.
Visszamásztam az ágyamra, és próbáltam elaludni. Kicsit sikerült is, de furcsa volt egyedül aludni, egyben rossz érzés is. 3-4 órát aludtam is, de őszintén alig vártam hogy reggel legyen. Hajnalodik. Ideje hogy kapjam magam, és vegyek egy meleg zuhanyt. Feltápászkodtam, és elindultam a mosdóm felé. Hamar ment a dolog, hamar készen voltam, de sajnos még csak hajnali 6 körül járt. Mikor találkozhatok már Jacobal? Kérdezgettem magamban egyfolytában. Ha ő nem jön, hát én megyek. A hátralévő időben csak az ágyamon ültem, vártam, és vártam, de a percek nagyon hosszúnak tűntek. Már 11:30 azaz mindjárt dél. Őszintén remélem, Alice nem tervez semmit, akkor aztán bajban leszek. Nem nagyon szeretem a bulikat, főleg azokat ahol én vagyok a középpontban."Kopp-kopp-kopp" Kopognak az ajtómon. Én először megijedtem, aztán erőt vettem magamon és kimondtam.
-Tessék.
Az ajtó nyílt, és Jake lépett be rajta. Az igazság az hogy nem volt meglepő számomra, éreztem a szagát az ajtó mögül. Felkiáltottam:
Jacob!!!!-és már rohantam is hozzá az ajtóba. Jake kitárta karjait, én pedig felugrottam rá, úgy öleltük meg egymást. A lábaim szorosan a dereka közé fogtam, és ő pedig szorosan ölelt.
-Hiányoztál!-suttogta a fülembe Jake.
-Te is nekem, el sem tudod képzelni mennyire.-válaszoltam neki szintén suttogva.
-Boldog szülinapot.-suttogta ismét a fülembe, ezek a szavak után pedig egy csókot nyomott az arcomra. Én erre még jobban el kezdtem ölelni. Így voltunk kb. még 1-2 percig aztán leszálltam róla. Megfogtam a kezét, és leültettem az ágyra, ahogyan én is tettem. Mellé ültem, és rögtön elkezdtem neki mondani.
-Nagyon sajnálom! Az hogy otthagyjalak a La Push-ba, a legnehezebb dolog volt amit életembe meg kellett tennem! Veled akarok maradni, örökre!-törtem ki.
-Hé, Nessi, ezt már kivettem az ölelésedből. Bevallom féltem eljönni ma hozzád, de látom jó döntés volt. -vigasztalt, és közben a hajam szántotta.
-Ha nem jöttél volna, én mentem volna.-mondtam neki.
-18 éves lettél.-mondta.
-Igen, kicsit fura, de még meg kell szoknom.-reagáltam.
-Őőő... Hoztam valamit.-mondta.
-Hé, Jake, nekem nem kell semmi, elég ha itt vagy.-mondtam.
Elővett egy fekete dobozkát, én pedig nagyon meglepődtem. Odanyújtotta hozzám.
-Ez... ez meg mi?-dadogtam össze vissza.
-Nyisd ki és megtudod.-biztatott.
Én kíváncsian nyitottam ki a dobozt, habár egy kicsit féltem is. Haboztam, majd rászántam magam arra hogy kinyissam a dobozt. Felnyitottam a fedelét, és megláttam egy arany láncot rajta egy medállal.
-Úristen!-csodálkoztam.
-Tetszik?-kérdezett kíváncsian, és az arcomat fürkészte.
-Ez.. ez.... ezt egyszerűen nem fogadhatom el.-mondtam neki, és visszanyújtottam neki a dobozt.
-Ne butáskodj már. A tied, neked tartogattam már régóta.-mondta, és visszaadta a dobozt.
-Hogy érted hogy nekem?-kérdeztem vissza.
-Anyukámé volt, még apa adta neki. Ő volt a bevésődése.-mondta.
-Értem.-mondtam neki.
Megnéztem a medált. Szerintem látta hogy nagyon figyelem, meg ismerős is volt számomra.
-A medál, az, amit én is a vállamon hordok.-mondta nevetve.
-A tetoválás?-kérdeztem vissza.
-Igen.-válaszolt.
-Ugye nem nekem kell felraknom?-kérdeztem tőle vigyorogva.
-Persze hogy nem.-válaszolt vigyorogva, majd kikapta a nyakláncot a dobozból, és felrakta a nyakamba.
-Nagyon jól áll.-dicsérte meg.
-Nem túl farkasos?-kérdeztem viccelődve.
-De, egy kicsit, viszont legalább látják hogy foglalt vagy.-válaszolt.
Erre a kijelentésre, ő közelebb húzott magához, és megcsókolt. A csók hamar véget ért, amit én nagyon bántam. A csók után, még közel maradtunk egymáshoz, és Jake egy javaslatot tett.
-Alice, meg a többiek lenn várnak minket, van egy kis meglepetésük számodra.
-Hm. És ha azt mondom hogy nem akarok lemenni?-kérdeztem tőle vigyorogva.
-Muszáj.-válaszolt.
-Az más.-mondtam neki, és elhúzódtam tőle.
-Ja, majd elfelejtettem, van még egy meglepetésem.-mondta.
-Előre félek.-mondtam neki.
-Átiratkoztam a Forksi gimibe, hogy veled lehessek.-mesélte.
-WoW. Szóval akkor most újra járod a gimit?-kérdeztem tőle.
-Igen, mint a vámpírok. De szerintem sokat fogok hiányozni, a farkasos dolgok miatt.-válaszolt.
-Már csak a holnapi nap, és itt a suli.-mondtam neki.
-A holnapot ugye együtt töltsük?-kérdezte, és ismét közelebb jött.
-Jó lenne.-válaszoltam neki, és felálltam az ágyról, mire ő elhúzta a száját.
-Na jössz?-kérdeztem.
-Persze, mennyünk.-válaszolta, majd felállt az ágyról megfogta a kezem, és elindultunk lefelé.
Én mentem előre, ő pedig követett, így mentünk le kézen fogva. Közben pedig olvastam a gondolataiban. Mint eddig mindig, ugyanazt olvastam ki belőle, csak most még jobban szeretett. Amikor elfordult a lépcső mi is fordultunk vele együtt, és megpillantottam mindenkit a lépcső alján. Ott álltak a nappaliba, és mindenki mosolyogva fogadott. Leléptem az utolsó lépcsőfokról is, és Alice egyből a nyakamba ugrott, és felkiáltott:
-Boldog szülinapot, felnőtt lettél!
Én erre a kijelentésre csak vigyorogni tudtam, aztán anya is a nyakamba borult.
-Te jó ég! Már akkora vagy mint én, el sem hiszem. Pár éve még kis pólyás voltál. Boldog születésnapot!-jelentette ki.
-Anya... Köszi. -mondtam neki, úgy mintha rászóltam volna.
Anya után következett apa, aki természetesen egyből kiszúrta a nyakláncomat. Én erre persze reagáltam.
-Őőő Jake-től kaptam. Szülinapi ajándék.
-Így már más. Boldog születésnapot kicsim.-könnyebbült meg, megölelt, majd megcsókolta a homlokom, Jake közben pedig figyelt.
-Köszi apu.-mondtam neki.
-Hé, természetesen nem maradhatnak el az ajándékok sem.-mondta Rosalie boldogan, mert ő maga is a lányának tekint, ezért nézi néha nagyon rossz szemmel ha Jacobal vagyok.
Én erre természetesen nem mondtam semmit, hiszen nekem nem kellett semmi. Rosalie a háta mögül elővett egy ajándékszatyrot, melyben egy fekete pánt nélküli koktélruha volt.
-Huh-szólalt meg a hátam mögül Jake, és nem is kellett hozzáérnem ahhoz hogy kiolvassam a gondolatait, már az arcáról le lehetett olvasni. Apám ennek megint nem örült, viszont Emmet csak vigyorogni tudott rajta.
-Ezt tőlem és Emmettől kapod.-mondta Rosalie.
-Köszönöm, nagyon szép.-köszöntem meg.
-Most mi jövünk.-sürgetett Alice, és én Jake kezébe nyomtam a szatyrot, hogy ne legyen útba, és egy kis dobozkát vett elő Jasper.
-Boldog születésnapot Nessi.-mondta Jasper, és odanyújtotta nekem a dobozt.
Eléggé féltem kinyitni, mert ismét valami ékszer féleségre számítottam. Nagyon meglepődtem, mert egy kulcsot találtam a dobozban. A kulcs egy kulcstartón lógott, a kulcstartóra pedig a az állt: BMW X5.
-Uram isten! Ez.. ez most egy kocsi?-kérdeztem.
-Igen, de apádnak egy szót se.-viccelődött.
-Köszönöm!-mondtam nekik és megöleltem őket még egyszer.
-Egyébként, kinn áll a kocsi. Úgyis megvan a jogsid nem? -kérdezte Alice.
-Persze.-mondtam neki, aztán Jakobra néztem, ő pedig sunyin visszanézett vigyorogva.
Carlisle és Esme Alice és Jasper mögött vigyorgott, aztán előreléptek, és felköszöntöttek ők is.
-Boldog születésnapot.-mondták mindketten, én pedig megköszöntem nekik, Carlisletől még egy puszit is kaptam az arcomra.
-Tőlünk a tortát kapod, remélem ízleni fog, akkor is ha csak te eszel belőle, illetve Jake.-mondta Esme.
Erre a kijelentésre vigyorogtam egyet.
-Hát, akkor mi maradunk a végére.-mondta apa.
-Mivel 18 éves lettél, hivatalosan is a Cullen klan tagjává váltál. Megkapod a Cullen ékszered is mely egy karkötő, amin a címer látható.-mondta anya.
-Ez most komoly? Nem kényeztettek el nagyon?-kérdeztem vissza viccelődve.
-Hát, van benne valami.-mondta apa.
-Nagyon szépen köszönök mindenkitől mindent, de nem kellett volna.-köszöntem meg neki.
-A kocsi kinn áll a ház előtt, ha kíváncsi vagy rá.-mondta Carlisle.
-Gyere.-mondtam Jake-nek, és kézen fogva elindultunk kifelé a házból. Jake jött mögöttem, és ő is kíváncsian várta a kocsit. Kiértünk. Amikor megpillantottam a fehér BMW-t majdnem elállt a lélegzetem. Gyönyörű kocsi, valószínűleg azért kaptam hogy ezzel járjak suliba. Jake is csak annyit tudott kinyögni:
-WoW
-Na? Hogy tetszik? -kérdezte Jasper.
-Tökéletes. De miért én kaptam?-kérdeztem.
-Hm. Apád mondta hogy kellene neked egy járgány, amivel suliba járhatsz. Én magam választottam. Remélem tetszik.-válaszolt.
-Tök jó, köszi.-köszöntem meg most már harmadszorra nekik. Közben láttam hogy Jake-nek is vigyorra nyílik a szája, és kérdezni akar valamit.
-Na, elmegyünk egy körre?
Én először apámra néztem, ő valamilyen módon bólintott, és felkiáltottam.
-Jó, de ezúttal én vezetek.
Jacob egy röpke mosolyt engedett, és beült mellém előre.
-Na, lássuk hogy megy a vezetés.-mondta Jake.
-Azért nem vagyok olyan rossz.-mondtam neki, és közben elindítottam a kocsim.
-És hova mennyünk?-kérdeztem ismét.
-Mondjuk, nézzünk le a La Push-ba.-mondta.
-Oké.-válaszoltam.
Elindultunk, és bár még nem vezettem a kocsit, elég jól ment így elsőre. Még hozzá kell szoknom. Rengeteg klassz dolgot kaptam a családomtól, amire még álmomban sem gondoltam volna.
-Egyet megígérsz nekem?-kérdeztem tőle.
-Mit?-kérdezte.
-Visszafelé te vezetsz.-mondtam neki.
-Jól van, de miért?-kérdezte.
-Egy kicsit félek.-válaszoltam neki.
-Megígérem.-mondta.
A La Push-hoz vezető út ismét rövidnek bizonyult. Már annyira közel voltunk, hogy láttam Jake házát. A többiek kiszaladtak a házból, és tátott szájjal néztek minket ahogy közeledünk. Leállítottam a motort, és kiszálltunk a kocsiból.
-Húúúh. Ez tök király. Elvihetem egy körre?-kérdezte Embry.
-Hát persze.-mondtam neki, és odadobtam neki a slusszkulcsot.
-Kösz.-mondta Embry.
-Héééé, várj meg!!-kiáltott Quil.
Én erre vigyorogtam egyet.
-Boldog szülinapot Nessi.-borult a nyakamba Emily.
-Köszi, de honnan...?-kérdeztem.
Emily Jake-re nézett, és innen azt vettem ki hogy ő mondta el nekik.
-Nézd el Embry-nek és Quil-nak, még szinte kölykök.-mondta Sam.
-Semmi baj, szívesen odaadom. Még úgysem, veszem használatba 1 napig.-mondtam.
-Szóval, akkor Jake is veled fog suliba járni?-kérdezte Paul.
-Igen, eddig úgy van.-mondta Jake.
A házból kiszaladt Seth, aki szívélyes fogadtatással, csak úgy mint Emily, a nyakamba borult, és boldog szülinapot kívánt.
-Whohw, köszi.-mondtam neki.
-A házból lassan Billy is "kigurult", és amikor odaért hozzánk, kitárta karjait hogy odaboruljak hozzá. Természetesen ez is történt:
-Boldog születésnapot!-mondta Billy.
-Köszönöm.-mondtam.
Leah is kijött a házból, ismét fancsali képet vágva, nehézkesen sikerült kimondania annyit:
-Boldog... hagyjuk.-Leah.
Jake erre a kijelentésére magához szorított, és megcsókolta a fejem búbját. Leah erre begurult, és farkassá alakulva elfutott az erdőbe. Vajon miért ilyen ellenséges velem? Kérdeztem magamba folyton. Közben visszaért Embry és Quil a kocsival. Kiugrottak belőle és azt mondták.:
-Pöpecül megy.-mondta Embry.
-Jó kis járgány.-mondta Quil.
-Köszi, szerintem is, még nem volt alkalmam nagyon kipróbálni.
-Nem is tudtam hogy kaptál egy kocsit,! Ez tök király!-jelentette ki Seth.
-Igen. De sajna az a baj hogy mennünk kéne. Csak egy próbakörre jöttünk, és várnak otthon.-mondtam.
-Rendben, akkor majd mondjuk holnap gyertek vissza, és megünnepeljük a szülinapod.-kérlelt Emily.
-Oké. Tényleg mennünk kell. Sziasztok!-köszönt el Jake.
-Sziasztok!-köszöntem el szintén.
Beszálltunk a kocsiba, és most Jake ült a volán mögé. Elindította a kocsit, és indultunk vissza. Az út visszafelé még rövidebbnek tűnt, ezért hamar visszaértünk. Bementünk a házban, majd egész estig együtt volt a család. Ettünk egy kis tortát, jobban mondva Jake meg én. És a torta tetején az én nevem szerepelt mint Renesmee. Már közel éjfél felé járt, amikor mondtam Jake-nek hogy fáradt vagyok, szeretnék felmenni. Elköszöntünk a többiektől, és elindultunk felfelé a lépcsőn. Jake mint mindig ismét mögöttem jött. Beértünk a szobámba, és lerogytam az ágyra, Jake pedig mellém ült, én belül voltam, ő pedig kívül.
-Hát ez bizarr volt.-jelentettem ki.
.Mi? Az hogy kaptál egy észbontó ruhát, egy eszméletlen kocsit, és egy Cullen ékszert?-kérdezte.
-Tetszik a ruha?-kérdeztem vissza.
-Hát, biztosan jól állna.-válaszolt.
-Még nem tudom hova vegyem fel.-mondtam.
-Soha nem tudhatod.-mondta Jake csibészesen.
-Nekem a legszebb ajándék a sok közül, ez a nyaklánc, ami a nyakamban lóg.-mondtam neki.
-Hm.-sóhajtott egyet.
-Még mindig születésnapom van. Kérhetek valamit?-kérdeztem tőle.
-Akármit.-mondta.
-Maradj itt velem egész éjjel.-kértem.
Nevetett: -Mennem kéne az erdőbe, de nem lennék képes itt hagyni téged.-mondta egészen közel hozzám.
-Akkor ne tedd, ne meny el!-mondtam már nagyon közel hozzá.
A válasz egyértelmű volt, hiszen megcsókolt. A Csók véget ért, ő pedig levette a pólóját.
-Gyere ide.-mondta nekem, és a következő pillanatban a mellén pihentem.
-Szeretlek.-mondta.
-Én is.-válaszoltam neki, majd lassan mind a ketten elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése