Amikor reggel felébredtem, rögtön az volt az első gondolatom: -Mikor jön már Jacob? És utána sem hagyott nyugodni engem. Lehetséges, hogy Jacob olyan hatással van rám, amilyennel még senki más nem volt? Ezen töprengtem. De tudtam, apa olvas a gondolataimban, és tudja hogy mennyire várom már, hogy Jacob eljöjjön hozzám. Egy dolog sehogy sem fért a fejembe: Miért pont én? Miért lettem én Jacob bevésődése, miért nem anya? És mit fog szólni ehhez a dologhoz a többi Cullen anyun és apun kívül? Bele sem merek gondolni. De valószínűleg már tudják... Legalább is, Emmet meg Rosalie biztos. Lassan elterjed majd az egész családban, és Jacob minden nap el fog jönni. Velem lesz, együtt fogunk lógni, és kitudja mi fog belőle kisülni. Jól van, nem kell ezen most rágódnom. Alighogy befejeztem a gondolkodást, már kopogtak is az ajtómon.
-Renesmee kicsim, odabent vagy? -kérdezte újra az a hang, mint tegnap. Azaz apa szólt az ajtó mögül.
-Igen.-szóltam vissza neki.
Már nyílt is az ajtó. Igazam volt, apa jelent meg az ajtóban:
-Ő. Jacob kinn vár, nem akart bejönni, ezért kérte hogy szóljak neked én magam.
-Ó, igen köszi apa megyek már.
Éppen úgy mint a tegnap, rendbe szedtem magam, megfésültem göndör hajam, cipőt húztam, és már indultam is az ajtó felé. Amikor kiértem nagy csend fogadott, és Jacob éppen ott állt ahol tegnap, és ugyanúgy volt felöltözve mint ahogy tegnap.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Jacob.
-Hová?-kérdeztem vissza kicsit meglepetten és vigyorogva.
-Hát úgy gondoltam elviszlek egy kicsit motorozni, aztán sétálunk egy kicsit az erdőben.
-Oké, én benne vagyok.-válaszoltam izgatottan.
-De én nem!!!!-vágott közbe apa, mérgesen.
-Nem lesz semmi baja.-mondta neki anya, megnyugtatva apát.
Vettem a kabátom, és már indultunk is. Kinn Jacob motorja várt engem. Felkaptam az eggyik bukósisakot, és felugrottam Jacob mellé a motorra. Még indulás előtt láttam a szemem sarkából, apa figyel minket és egy gyilkos pillantást vet Jacobra. A motor elindult és már száguldottunk is. Jacob egyszer kétszer hátraszólt: Nem fázol? Túl gyors? Vigyázz nehogy leess nekem! Ezek a szavak nekem nagyon jól estek, és örültem ha gondolt rám. A hosszú útnak vége szakadt egy olyan erdőrészen ahol még nem voltam, soha nem vadásztam ezen a részen. Élőszőr Jacob szállt le a motorról, majd én következtem. Mivel egy kicsit lassú voltam, Jacob segített nekem azzal hogy leemelt a motorról, így egyenesen a karjaiban találtam magam. Az érintése nagyon meleg volt, mint amilyennek elképzeltem. Pár másodperc múlva zavarba jöttem, és elléptem tőle.
-Miaz? -kérdezte.
-Hát, semmi semmi, csak ez nekem egy kicsit fura volt.-válaszoltam.
-Mi ebben a fura?-kérdezett ismét.
-Semmi csak, áh mindegy. Inkább mesélj nekem, hol vagyunk?-kérdeztem, és elindultunk az ösvényen, a motort messze magunk mögött hagyva.
-Hát szerintem itt még nem nagyon járhattál, ez itt a La Push.-válaszolt nekem gyengéden.
-La micsoda?-kérdeztem.
-La Push. Tudod én itt élek, illetve itt nőttem fel. Nem tudom, tudsz-e a szerződésről, meséltek-e már neked róla?-válaszolt.
-Ó, hát persze, igen most már beugrott.
-Hát igen, a szerződés miatt nem jöhettél ide, vagyis az egész családod sem.
-Igen, de akkor most sem szabadna itt lennem, nem igaz?-kérdeztem.
-De, ez így van.-válaszolta.
-Akkor, azt hiszem máshová kéne mennünk.-javasoltam kicsit félénken.
-Ne aggódj, lebeszéltem Samel hogy ma idehozlak téged. Nyugodj meg, nincs mitől félned.
-Jól van, de még egyet nem értek miért hoztál ide?-kérdeztem.
-Gondoltam, bemutatlak téged a többieknek.-válaszolta.
-Tessék? Mármint a falka többi tagjának? -értetlenkedtem.
-Igen, pontosan. Csak nem félsz?-válaszolt vigyorogva.
-Hát, azt nem mondanám, de nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne.
-Miért? Talán nem kell félned egy olyan fenevadtól mint én?-kérdezte, és elkezdett közeledni hozzám.
-Én ezt nem így értettem, kérlek menj hátrébb Jacob. -mondtam neki.
-Jól van akkor ezt majd később, figyelj, nem akarom hogy Jacobnak hívj inkább legyen Jake.-javasolta.
-Oké, Jake.-válaszoltam neki.
-Tudod mit? Gyönyörű neved van, és nagyon szép beceneveket lehet belőle kreálni. Én most szeretnék neked adni egyet.
-Benne vagyok.-válaszoltam neki vidáman, és közbe elkezdtünk ismét menni.
-Nessi. Mit szólsz ehhez:?-kérdezte.
-Tetszik.-mondtam neki vigyorogva.
-Na ennek örülök, akkor mostantól Nessi leszel számomra.
-És messze vagyunk?-kérdeztem.
-Nem már csak addig kell mennünk hogy kiérjünk arra a tisztásra.-válaszolta.
-Oké.-válaszoltam.
-Én bírom a gyaloglást.-válaszoltam.
-Az jó, mert én szeretek sétálni.
-És pontosan hova is viszel?-kérdeztem.
-Hát hozzánk, ilyenkor nálunk vannak Samék.-válaszolt nekem.
-Oké, hirtelen beijedtem. Nem korai ez még egy kicsit?-kérdeztem.
-Dehogy, jobb ha hamar megismerkedsz apámmal, és a falkával meg persze Emilyvel.
-Ki az az Emily?-kérdeztem.
-Pár infó Emilyről: Sam barátnője inkább úgy mondanám hogy menyasszonya. Ne bámuld az arcát mert azt Sam nem szereti, és könnyen bepipulhat rád. Na persze akkor velem gyűlik meg a baja.-válaszolt.
-Miért bámulnám? Ezt nem értem.-válaszoltam értetlenül, és egyszer csak megálltam.
Jake ment tovább, szó nélkül.
Jake?? Hé! Hozzád beszélek!-kiáltottam rá.
-Egyszer Sam begurult Emilyre. Átváltozott, megkarmolta emily arcát. Hát ezért.-válaszolt lassan.
-Mi lesz ha én is begurulok rád, és nagyobb bajt csinálok veled mint Sam Emilyvel??-kérdezte.
-Az nem történhet meg.-válaszoltam, és utánamentem még utolértem mert megállt.
-Honnan tudod?-kérdezte.
-Csak mert tudom és kész! Nézd Jake olyan vagy nekem mintha már régóta ismernélek, és tudom hogy soha nem bántanál engem.-mondtam neki miközben átfogtam őt.
-Ennyire bízol bennem?-kérdezte felém fordulva.
-Igen.-válaszoltam neki.
Kicsit fura helyzet volt, hiszen nagyon közel voltunk egymáshoz. Aztán elléptem tőle és mentünk tovább. Nem telt sok időbe máris kinn voltunk a tisztáson, és láttam a házat. A házból hangok hallatszottak ki.
-Nyugi, ezek csak a fiúk, biztosan hülyéskednek.-mondta.
-Aha, oké.-válaszoltam.
Jake kinyitotta az ajtót, és előreengedett engem. Amikor beléptem 9 szempár figyelt engem. Hirtelen megremegtem, de az a gondolat hogy Jake mögöttem áll megnyugtatott. Egy fiú elém lépett és bemutatkozott, egész fiatal volt, sokkal fiatalabb mint Jake vagy bárki más a szobában.
-Emberek, ő itt Nessi, azaz Renesmee Bella lánya.
-Heló, én Seth vagyok.
-Heló. -válaszoltam neki.
Majd jöttek a többiek előszőr Sam és utána Emily. Tényleg úgy volt ahogyan Jake mondta, Emilynek egy nagy karmolás van az arcán amit nem szabad bámulni. Úgy tettem ahogyan Jacob mondta. Ő utánuk következtek: Paul, Embry és Jared. Ők mind nagyon kedvesek voltak velem mindegyikőjüktől kaptam ölelést. És akkor jött az utolsó falkatag Leah. Ő nagyon rideg volt velem, és gúnyos. Nem köszönt nekem inkább Jakere hagyta azt hogy bemutassa nekem.
-Ő Leah.-mondta.
-Ó, szia.-köszöntem neki.
-Heló.-közsönt vissza, és azzal már ment is ki a házból futva, és közbe ugrott egyet átváltozva.
Legutoljára Jake apja, Billy mutatkozott be nekem.
-Szia Renesmee, én vagyok Billy, Jake apja, remélem sokat fogsz ide közénk járni.
-Igen, én is.-válaszoltam.
Egész estig, ott voltunk Jakeknél, vacsoráztunk majd vacsora után Jake felszólalt.
-Most már ide mennünk, lassan sötétedik és Nessi otthon kell legyen.
-Igen, igen.-helyeseltem.
Alig mondtam ki ezeket a szavakat, apa már benn volt a házban.
-Miért hoztad le a La Pushba? Ehheu nincs jogod! Azt mondtad csak motorozni viszed, és hazajöttök.-mordult rá Jakre apa és majdnem nekiesett. Erre a többiek felálltak az asztaltól, és mind apura néztek.
-Nézd apa, nem történt semmi rossz, csak vacsoráztunk, és éppen most akart hazavinni Jake.
-Nem érdekel a magyarázkodásod, azonnal menj ki a kocsiba.
-Nem! Nem fogom hagyni hogy nekiess Jakenek.
-Ne szólj bele!-mordult rám.
-Kérlek apa, ne rendezz jelenetet, menjünk inkább haza,
-Most az egyszer megúsztad.
-Akkor majd holnap Nessi.-mondta Jake és megölelt.
-Igen holnap.-válaszoltam megkönnyebbülten.
Azzal kiértünk a házból, én beültem a Volvoba és már indultunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése