4.fejezet: Támadás

Apa olyan gyorsan hajtott, mint eddig még soha. Útközbe egy szót sem szólt hozzám, csak meredt maga elé. Amikor a házunk elé értünk végre megszólalt:

-Menj be a házba, elviszem a kocsit a garázsba,és megbeszéljük.

-Oké.-félelmemben csak ennyit bírtam kinyögni.

Amikor benyitottam a házba, mindenki ott ült a nappaliba köztük anya is. Én egyszerre megrémültem. Mindenki énrám vár? Apa azt mondta hogy megbeszéljük. Valószínűleg ők is itt lesznek velünk. Már előre félek. De mi rossz van abban, ha egy kicsit Jacobbal lógtam? Ha jól tudom, akkor anya is vele volt, mikor apa épp távol járt. Nincs is mitől félnem. Besétáltam a nappaliba és megálltam. Mindenki hallgatott. Pár perc múlva anya megszólalt:

-Edward hol van?

-Elvitte a kocsit a garázsba. -válaszoltam  neki.

Pár másodperc múlva, apa már benn is volt a nappaliba. Senki nem szólt így én kezdtem el:

-Nézzétek, csak hogy tudjátok, Jake nem csinált semmi rosszat velem, sőt csak elvitt a családjához, ettünk egyet, és épp amikor haza akart vinni, apa már ott volt náluk. Ennyi az egész.

-De te nem mehetsz az ő területükre.-mondta Carlisle.

-Emiatt mentem utánad.-vágott közbe apa.

-De Sam megengedte. Hiszen nektek is segítettek vagy nem?-kérdeztem.

-De ez így van.-válaszolt Jasper.

-Nézzétek, már nem vagyok gyerek, oda megyek ahova akarok. Megértem hogy vigyázni akartok rám, és azt is hogy szerettek, de ezt még anya is tanúsíthatja Jake nem bánt.-törtem ki.

-Holnap is eljön érted igaz?-kérdezte apa.

-Igen eljön.-válaszoltam.

-Akkor bocsánatot kérhetek tőle.-mondta apa.

Megfordultam és bementem a szobámba. Ránéztem az órára már este 10:30. Késő van. Azt hiszem le kellene feküdnöm. Sajnálom hogy kiabáltam apával, mert nem érdemli meg, de most muszáj volt kimondanom amit gondolok. Vajon én meg Jake valaha is egy pár leszünk? Istenem egyre jobban tetszik nekem. Mit csináljak? Azt hiszem, a legjobb az lesz ha alszom. Reggel, mikor felébredtem hangokat hallottam kintről. Jake hangja volt és apué. Anya és a többiek valószínűleg vadásznak. Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, és összeszedtem magam. Ránéztem az órámra és szintén 10:30 volt. Kicsit későn keltem ma, de későn is feküdtem le. Kinyitottam az ajtót, és megláttam aput meg Jaket, hogy beszélgetnek. Jake egyből felkiáltott:

-Szia! Azt hittem, már soha nem fogsz felkelni.

-Bocs, csak későn feküdtem le.-válaszoltam neki még álmosan.

-Semmi gond.-mondta.

-Kicsim!-szólt apa.

-Igen?-kérdeztem vissza.

-Gondoltam szólók, elnézést kértem Jacobtól. És mondtam neki, bárhova elvihet téged, egy feltétellel. Ha mindig vigyázni fog rád.

-Komolyan?-kérdeztem.

-Igen.-válaszolt Jake.

-Ma hova megyünk?-kérdeztem.

-Hát, gondoltam leviszlek a Push-ba. Újra.-válaszolt.

-Jól van, az tök jó lesz.-válaszoltam neki, és elmosolyodtam.

-De apa, szerintem menny a többiek után, éhesnek látszol.

-Jól van. Szerintem is jobb ha megyek. Ja és Jacob, vigyázz rá!

-Meglesz.-válaszolta.

Elindultunk az ajtó felé, Jake megfogta a kezemet, és azt hiszem ez apunak szemet szúrt. Végül is nem szólt semmit,csak kiugrott az ablakon. Ismét motoron mentünk. Most a főúton mentünk, és úgy kanyarodtunk be az erdőbe. Teljesen máshol jártunk mint tegnap, de igazság szerint nem is bántam. Jake most egész úton hallgatott. Végre odaértünk a célhoz. Csakúgy mint tegnap, Jake szállt le először a motorról, majd én. Ismét magunk mögött hagytuk a motort, útnak indultunk. Jake megszólalt.

-Zúzós volt a tegnapi nap.

-Igen, az volt, de túléltük nem?-kérdeztem.

-Igen, tudod kicsit hülyén éreztem magam, hiszen semmi olyan nem történt ami miatt kiakadhatott volna rám, de hát, ez van. 

-Miért fogtad meg a kezem a házban?-kérdeztem.

-Talán nem foghatom meg a kezed?-kérdezte.

-De, egész nyugodtan, csak kíváncsi voltam.-válaszoltam.

-Mindig az vagy.-mosolyodott el.

-Állj.-suttogott.

-Mi? Miért? -suttogtam a fülébe.

-Itt van egy vámpír.-súgta vissza.

-Hol?-kérdeztem vissza.

-Azt pontosan nem tudom megmondani, de itt van.-válaszolt.

-Maradj mozdulatlan, hátha elmegy.-parancsolt nekem.

Én úgy tettem ahogyan ő mondta. De hiába, egyszer csak megjelent mögöttem egy vámpír én pedig nagy félelmemben nem tudtam mit csináljak, nekivágott egy fának. Közben Jake átváltozott farkassá, és nekiesett a vámpírnak, mire ő elfutott. Jacob nem ment utána, de gondolatban szólt Saméknek hogy menjenek utána. Csak most vettem észre, én vérzem. És nem akárhol, a hasamból jött a vér, jobb oldalról. Jake visszaváltozott. Engem elkapott a fájdalom. Gyorsan odafutott hozzám, és amikor meglátta hogy vérzem azt  mondta:

-Apám, ez nagy seb lett, el kell kapnom ezt a vámpírt. Nagyon fáj?-kérdezte.

-Hát eléggé idevágott engem.-szóltam nyöszörögve.

-Edward meg fog ölni.-válaszolta, halk megértő hangon.

-Ezzel most ne foglalkozz, nem fog semmit sem csinálni veled.-válaszoltam még mindig nyöszörgő hangon.

-Gyere hazaviszlek.-szólt gyengéden.

Én bólintottam, Jake felvett és elindultunk visszafelé. Éreztem hogy erősen fog engem, én erre reagálva hozzábújtam. Éreztem hogy milyen forró a teste, de a fájdalmat is a testemben.

-Tarts ki Nessi! Már nem vagyunk olyan messze.

Én erre nem feleltem, csak még jobban bújtam hozzá. Gyalog hosszabb volt az út mint motorral, de lassan megláttam a házunkat. Biztos voltam benne, ilyenkor otthon van mindenki, és a nappaliban lebselnek. Közben hallottam Jake lihegését, de mégis úgy futott amennyire csak tudott. Odaértünk a házhoz. Apa azonnal kifutott hozzám Carlisleal együtt, már az ajtóból érezték hogy vérzem. Jake most még gyorsabban futott mint eddig. De nem volt szükség rá, mert apa és Carlisle már ott voltak hogy átvegyenek Jaketől. Apa átvett engem, Jake meg Carlisle jöttek mögöttem. Amikor beértünk a nappaliba, apa lerakott a kanapéra. Most fájt a legjobban a seb. Hallottam azt, amikor apa azt mondja:
-Mindenki menjen ki, és vigyétek ki Bellát az udvarra. Még nem bírja a vér szagát. 
Láttam hogy anya nem akar kimenni, de muszáj  neki. Jake mindvégig velem volt. Carlisle kihozta a cuccokat, és elkezdte felszívni majd összevarrni a sebem. Eléggé fájt de elviseltem. Apa is végig ott volt velem. Nem mozdult. Elegem lett ebből a hallgatásból. Apa biztosan azt hiszi, Jake hibája minden. Nem vigyázott rám eléggé. Pedig ez nem így van.
-Gondolom, most azt hiszed hogy Jake hibája minden.-néztem apura.
-Miért ez nem így van?-kérdezte.
-Nem! Azt sem tudod hogy mi történt az erdőben.-válaszoltam neki.
-Kérlek, Renesmee ne beszélj, úgy rosszabb.-kért meg Carlisle.
-Akkor majd elmondom én, mert felesleges rám haragudnod. Az történt, sétáltunk az erdőbe, mikor megállítottam Nessit, de nem figyeltünk eléggé. Mögülünk támadt, egy vámpír volt. Nőstény. Nessit odavágta a fához, mire én átváltoztam. Elmenekült, de ráküldtem Saméket. Nem akartam utána menni, inkább hazahoztam Nessit.
-Ezt nem tudtam.
-Egy vámpír? Itt Forksban? Rajtunk kívül nem lehet itt más.-kérdezte Carlisle.
-Igen, és ha van is, akkor elkapjuk.-szólt közbe Jake.
-Kész vagy.-szólalt fel újra Carlisle.
-Jacob, én bízom benned, tudom hogy nem a te hibád volt, és köszönöm hogy elhoztad nekem Renesmeet. De nem tudod, elkapták-e?-kérdezte apa.
-Épp most kaptam a híreket, meglépett.-mondta bosszúsan.
Nessi menj a szobádba. Én meg szólók Rosaliéknak hogy bejöhetnek. Sajnálom ezt a sok bonyodalmat, Jake remélem holnap is eljössz meglátogatni Nessit.-mondta apa.
-De holnap még nem mehet sehova. Majd talán holnapután.-javasolta Carlisle.
-Jól van, akkor szia nessi. Holnap találkozunk.-köszönt el Jake.
Megölelt és kilépett az ajtón. Már alig várom, hogy holnap eljöjjön.