3.fejezet Egy korszak vége.

<------- Kb. így néz ki a ruha, amiben Nessi a buliba megy.










5 megjegyzés legyen meg! :)


/Nessi Cullen/

Miután mindenki gratulált, vagyis majdnem mindenki. Apu még hátra volt. És Emmet sem volt valami lelkes. Amikor közelebb lépett hozzánk kicsit, akkor rögtön kapott az alkalmon, és odadobta Jacob-nak a szavakat.
-Hé! Ha bármi baja lesz Nessi-nek, vagy megbántod, nem úszod meg szárazon!
Közbe kellett lépnem, mert eléggé komolyan gondolta.
-Nyugi! Nem lesz baj!
-Oké kis csaj! Neked elhiszem! De aztán vigyázz nehogy...-az utolsó szavakat elharapta, mert Rose hátulról megbökte.-Azért gratulálok!-ölelt meg végül.
Erre mosolyogtam egyet. Az egész este nagyon punnyadt volt. Szinte egész nap nálunk lógtunk, és beszélgettünk, de az esküvő témát próbáltuk kerülni. Legalább is én. Sok idő elteltével apu egyszer csak biccentett a fejével oldalra. Először azt hittem nekem, aztán rájöttem, hogy Jake-nek. Gyanakvóan ránéztem, aztán vissza Jake-re. Az arcuk mindvégig rezzenéstelen volt, semmit sem tudtam leolvasni róluk. Lassan fölálltak, és elindultak Carlisle dolgozószobája felé. Mindenki látta, hogy nagyon figyelem őket, ezért kérdésekkel kezdtek el bombázni engem.
-Tudod már hogy mikor lesz az esküvő?-kezdte Esme.
Nem is tudtam válaszolni rá, jött a következő.
-Már kinéztem a ruhádat! A nagyon halvány vajszínű tetszene? Vagy a sima fehér?-folytatta Alice.
Csak egy gyenge "ő"-t tudtam kinyögni. Tényleg azt se tudtam mi van. Habár erre inkább az lett volna a feleletem, hogy csakis fehér. De ha Jake a másik színt választaná, az se lenne rossz.
-És a falka már tudja?-kérdezett rá anyu.
-Igen....-nyökögtem.-Igen, persze.
Teljes zavaromban voltam. Vajon mit beszélgethetnek odabenn apu és Jake? Igazából csak féltem, hogy megölik egymást. Majdnem kivert a víz. Alig tudtam figyelni a temérdek kérdésre.

/Jacob Black/

Edward udvariasan előreengedett, és én beléptem az ajtón. Pontosan tudtam mi jön most. Nem volt nehéz kitalálnom. Nagyot sóhajtottam.
-Ugye tudod, hogy Nessi szeret!?-kezdett bele. Kérdése inkább kijelentésnek hangzott, de nem akartam válaszolni rá. Így folytatta. Szemét végig rajtam tartotta. -Mivel megkérted a kezét, így hivatalosan is a családhoz fogsz tartozni, és ez nagy dolog. Még soha nem történt ilyen a vámpírok esetében. Egy farkas lesz a családunkban. De ugyanúgy, ahogy nekünk téged, neked is minket tiszteletben kell tartanod!-már épp szólni akartam, amikor közbevágott -De legfőképp, Nessi akaratát! Ha ő úgy dönt, hogy nem szeretne hozzád menni, ne kényszerítsd! Tudom, hogy saját akarata mindez, de a nem szeretném, ha megbántanád, vagy akármit tennél, ami ennek más változata.
Nagyot nyeltem mielőtt válaszoltam.
-Tudomásul vettem, és megértettem.
-Akkor semmi akadálya az esküvőnek. -próbált mosolyogni, de láttam hogy nagyon erőlteti.
-Edward, nem kell ez... tudom, hogy ellenzed.
-Valahol lehet hogy így van... de ha ez teszi Nessi-t boldoggá, hát...
-Akkor, tényleg beleegyezel?-csodálkoztam.
-Igen.-válaszolt röviden.
Ezek után, már fellélegezhetek.

/Nessi Cullen/

Türelmetlenül doboltattam a lábam a földön. Lehet, hogy idegesítő szokás, de Jacob-tól tanultam el. Kicsit fura, de nekem általában bejön. Aztán körülbelül 10 perc elteltével nyílt az ajtó. Megkönnyebbültem, amikor megláttam, Jake és apu rendben van, tehát nem támadták le egymást. Mondjuk, így belegondolva úgysem bántották volna egymást. Apu megígérte. Jake visszaült mellém, és apu is visszament eredeti helyére.Szinte égtem a kíváncsiságtól, így Jake felé fordultam. Ő szinte automatikusan leintett engem. Gondolom nem lehetett valami érdekes. Vagy csak nem akarta a többiek előtt mondani. Egyszer Alice nagyot nyelt. Én észrevettem, mert szinte mellettem ült.
-Mi a baj, Alice?
Mindenki felénk fordult.
-Arra gondoltatok már...-megint nyelt egyet.-Hogy mondjuk... ha a Volturi rájön arra, hogy Jacob farkas, akkor...?
-De... a Volturi nem is tud a farkasok létezéséről.-ellenkezett anyu.
-Az igaz, de nem lenne olyan nehéz megtudniuk.-bólogatott Rosalie.
-Ezt meg hogy értitek?-éreztem, ahogy egyre idegesebb leszek. Jake hátulról átfogta a derekam, erre kicsit megnyugodtam.
-Damen.-mondta ki egyszerű könnyűséggel Emmet.
Csak meredtem rá. Egyből Damen védelmére keltem. Hirtelen felpattantam a kanapéról.
-Miért mondaná el? Istenem! Nem kell mindenbe belekeverni! Hiszen már rég nincs itt!
Azzal megfordultam, és felszaladtam a lépcsőn. Kicsit gyerekes viselkedés volt, elismerem. De, most az egyszer annak éreztem magam. Már közel 21:00 óra volt. Hallottam Jake lépteit, nemsokkal mögöttem lépett be a szobába. Kezdtem lenyugodni. Nekitámaszkodtam az erkélyem korlátjának, és Jake hátulról átkarolt. Teste az enyémhez simult, és átvette a teste melegét. Már teljesen megnyugodtam.
-Látom mennyire kiborulsz, ha Damen-ről van szó. -sóhajtott.
-Én csak...-kezdtem, de félbeszakított.
-Szereted. És nem bírod, ha valaki hibáztatja. Semmi gond.
Felé fordultam, kezeivel végigsimította az arcom, és félresöpört egy tincset. Nem tiltakoztam válasza ellen. Mert, ez valahol így is volt.
-Nem vitatkozom.-mondtam halkan.
-Ő.-ráncolta a homlokát.- Elmehetünk a buliba, de, nekem éjfélkor el kell menni...-sunnyogott.
-De hát, az csak 2 óra hossza, szabadidő!
-Tudom, és sajnálom...
-Akkor, maximum én is elmegyek akkor amikor te.-válaszoltam csalódottan.
-Ha akarsz maradhatsz. És majd... érted megyek.
-Nem tudom. Nélküled már nem lenne az igazi!
-Én meg azt nem hagyhatom, hogy tönkremenjen az estéd.
Lassan bólogattam, és elhúztam a szám.
-Oké.... akkor majd valahogy hazatalálok.-mosolyodtam el.
Jake egy határozott mozdulattal magához szorított, és az ajka lecsapott az enyémre. Mikor elhúzódott tőlem, akkor elkezdtem befelé húzni a szobámba.
-Akkor most segíts ruhát választani! -unszoltam.
Ledobta magát az ágyra, és a homlokát ráncolta.
-Én egy farmerbe és ingbe leszek. Minek annyit puccozni?
Kinyitottam a szekrényem, és keresgélni kezdtem. Hirtelen a kezembe akadt a tavalyi születésnapi ajándékom Rose-éktól, a fekete koktélruha. Kivettem, és magam elé tartottam.
-És ehhez mit szólnál?
-Húúh. Hát ez nem is lenne olyan rossz!
Forgatni kezdtem a szemeim.
-Ez olyan, mintha nem is lenne ruha rajtam. Álmodj csak!
Azzal visszadobtam a ruhát a szekrény aljára.
-Lehet hogy igazad van... Még valaki lecsap a kezemről!
Mikor már minden reményem elszállt, mert szinte semmit sem találtam, ami használható cucc lett volna, unalmasan ki és be fújtam a levegőt. Jake is már nagyon unta.
-És, mi a baj itt ezzel?-állt fel, és kivett egy fehéres kabátot a szekrényből. A kabát nagyon újfajta volt, még egyszer sem hordtam, és nem is ért le a derekamig, hanem mint a mostani divatban, csak félig ért nekem.
-És szerinted mit húzzak alá?-cáfoltam meg. Az ötlet nem is lett volna olyan rossz, de tényleg nem volt ötletem se, mi menne hozzá.
Hirtelen a fejemhez kaptam. Megláttam a szekrényben egy lila kockás póló féleséget, amihez klasszul ment egy ilyen kis kabát, mint amit Jake mutatott. Kivettem a szekrényből, és vele együtt még egy szürke csőgatyát is, majd beszaladtam a fürdőbe.
Pár perc alatt magamra kaptam a cuccost, és még jól is állt. Fura volt, mert egészen tetszett. Csak egy valami hiányzott. Egy nyaklánc. Gyorsan keresgélni kezdtem a dobozomban, és végül úgy döntöttem, hogy egy hosszabb nyakláncot veszek fel. Tiszta modernnek éreztem magam. A hajamat most kiegyenesítettem, úgyse nagyon szoktam úgy hordani. Végül erőt vettem magamon, és kiléptem. Jake meglepett arca, kicsit elbizonytalanodott. Alig bírt megszólalni.
-Így még sosem láttalak.
Lassan odalépdeltem hozzá.: -És ez most jó, vagy rossz?
-Gyönyörű vagy!-szólt elbámulva.
Villantottam rá egy meggyőző mosolyt, és már indultunk is.
-Idő van!

Mikor odaértünk Port Angeles-be, már kívülről dübörgött a zene. Idegesen szálltam ki a kocsiból, mert, ha lehet így nevezni: Még soha sem voltam ilyesfajta bulin. Jake átjött a kocsi másiik felére, és kézen fogott.
-Izgulsz?
Nagyot sóhajtottam.
-Ha lehet így nevezni.
Jake előreengedett, és bementünk. A teremben mindenfelé fények pislákoltak, és világítottak össze vissza. Hunyorítva néztem körül a sötétbe. Alig hallottam valamit a zenétől. Nyújtózkodtam, hátha meglátok egy ismerős arcot a sötétben. Nem jártam eredménnyel. Egyszer Csak Nicole állt előttem.
-Örülök hogy eljöttetek! -kiabálta túl a zenét.-Gyertek, igyatok valamit!
Mi szó nélkül követtük, Jake pedig végig védelmezően fogta a kezem. Ahogy átverekedtük magunkat a tömegen, egyre jobban távolodtunk a bejárattól. Míg végül el nem értünk egy pult szerűséghez. Nicole felpattant az egyik székre, és így én is. Jake mellém állt.
-Oké!-emelte fel a kezét Nic - 3 koktélt kérünk, és ne sajnáld az alkoholt! -szólt a  pultos srácnak.
Én természetesen máris kezdtem ellenkezni.
-Nem, nem! Én nem....
Viszont Nic megint közbevágott.
-Ugyan! Csak most az egyszer!- nem akartam engedni. Elvégre nem szoktam alkoholt fogyasztani. Jake hátulról átkarolt. -Kérlek!
-Na jó! De ne szokd meg!-forgattam a szemeim.
-Ez az! Csak lazulj! Nemsokára év vége... Utána meg szabad a pálya.-hozta fel ezt példaképp.
A srác lerakta elénk az italokat, és mind a hárman egyszerre ittunk bele, ki-ki hogy. Én és Nicole inkább a szívószálat választotta, de Jake ivott.
Szinte egész este beszélgettünk, és tényleg megpróbáltam kicsit ellazulni. Nem nagy sikerrel, mert még mindig ezer meg ezer dolgon járt az agyam. Például: Mit lehetne tenni az ellen, hogy végre békén hagyjanak minket a vámpírok? A vámpírkóven nagyon erős, de nem lehet annyira, hogy ne tudjunk elbánni velük. És itt leragadtam. Nem akartam a családom életét kockáztatni, még akkor sem, ha tudtam, igazából nincsenek is veszélyben. És Jake meg a többiek életét végképp nem. Aztán ott van az esküvő. A bejelentés, meg minden, ha úgy vesszük simán ment, de mi van akkor, ha valaki berohan az esküvőre, és lelő, vagy megállítja a ceremóniát, és nem engedi, hogy Jake meg én egymáséi legyünk. Ebben a szerepben mondjuk, elsősorban Damen-t tudtam volna elképzelni. Viszont ezeket a dolgokat hamar el kellett hessegessem a fejemből. Egész este nagyon nyúzott, és olyan voltam mint akit tényleg valami nagyon nem hagyja nyugodni. Már Damen is kezdett hiányozni. Pedig ez még csak a 3. hét, hogy nem láthatom. Az egész buli nekem nagyon punnyadt volt, mégis mindenki jól érezte magát, rajtam kívül. Azt hiszem, ez a buli dolog nekem nem nagyon jön be. Pedig milyen jó dolognak indult. Már legalább 1 órája ugyanott időztünk. Nagyot sóhajtottam. Az egyik sarokban álltunk, én meg Jake amikor hirtelen elkapott.
-Gyere, táncoljunk!- meglepően követtem a táncparkettre, ahol egy gyors szám ment épp. Száz meg száz pár táncolt a zenére, mi pedig megpróbáltuk követni őket.
-Azt hittem nem szeretsz táncolni.-súgtam a fülébe.
-Szeretni szeretek, csak nem tudok.-nevette el magát.
Szerintem egész ügyesen csinálta. Még jobban is tetszett, mint a saját mozgásom. Egész sokáig táncoltunk, jobban mondva végkimerülésig. 3-4 számot zsinórba lenyomtunk, és eléggé kifáradtunk. Ezzel is eltelt újabb negyed óra. Tehát Jake-nek csak 45 perce maradt, mielőtt elmegy. Hirtelen lassúra váltott a DJ, és mi is lelassultunk. Jake magához húzott, átkarolta a derekam, én pedig a két kezemet a nyakába akasztottam. Mint ahogy körülöttünk mindenki, mi is el kezdtünk ringatózni a zenére. Lassan fújtuk ki a levegőt. Nagyon romantikus volt az egész. Kedvem lett volna rámászni, de nem lehetett. Legalább az esküvőig bírjam ki. Most már nem volt más, amit jobban szerettem volna, mint ő maga. A táncunk ismét hosszúra sikeredett, mivel 5 perces volt az egész. Mikor vége lett, egyből a székek felé húztam, hogy egy kicsit üljünk le, vagy igyunk valamit, mert teljesen elfáradtunk. Először leültünk. Jake a combomra tette a kezét.
-Oké, ez mégsem volt olyan jó ötlet.
-Hát, ha arra célzol, majd jól fogsz aludni... Ha ágyba kerülsz!-mosolyogtam.
-Ígérd meg, hogy az esküvőn nem kell majd ennyit táncolnom.
-Ígérem.-hajoltam közelebb, azzal lecsaptam az ajkára. Nem is zavartattuk magunkat, elvégre, a többiek se nagyon. A csókot Laura és Adam megjelenése szakította félbe.
-Hé, gyerekek! Ezt inkább szobán kellene!-szólt be Adam. Azzal leültek mellénk. Fura volt, mert Laura egyenesen Adam ölébe ült, és ilyen csinosnak talán még sosem láttam őt. Adam jó hatással is lehet rá. Erre mosolyognom kellett. De azért volt időm egy kis visszavágásra.
-Ti se törődtetek ezzel, amikor a mozi előtt álltunk!
Erre hangos nevetésbe kezdtünk. És így beszélgettük el az időt egészen, 11:50-ig. Még gyorsan a pulthoz ugortunk inni valamit, ami többnyire ismételten csak koktél volt. Mindenki igyekezett józan maradni. Gyorsan leküldtük a folyékony anyagot, és Jake a fülembe súgott valamit.
-Kicsim, nekem most mennem kell. De vigyázz magadra! És ha valami kell, akkor csak hívj telefonon! Nem mindig leszek farkasalakban.
-Oké. Szeretlek!-mondtam kissé bánatosan. Pont akkor megy el, amikor kezdtem kicsit élvezni a dolgot.
-Szeretlek!-nyomott egy csókot az ajkaimra.
Azzal el is tűnt a tömegben. Azt beszéltük meg, hogy nem viszi el a kocsit, hanem inkább az erdőn keresztül jut vissza Forks-ba, hogy tudjak mivel hazamenni. A következő 1 óra hossza egy örökkévalóságnak tűnt. Csak ültem a pultnál, és támasztottam az asztalt. Amikor egyszer csak megszólalt a srác.
-Mi ennek az oka, hogy egy ilyen szépséget egyedül hagy a barátja?
-El kellett menjen. Semmi különös.-válaszoltam unottan, de már nem támaszkodtam.
-Hát, jobb ha figyelsz, nehogy valami gond legyen.-kacsintott rám.
-Miféle baj?
-Hát, mint mondtam, szép vagy...-akadt el a szava- De, tudod mit? Inkább igyál még egyet! Meghívlak.
-Oké.- Még egy nem árthat.
Amint letette elém a gyümölcsös, ám szeszes italt, belekortyoltam. Még az is megfordult a fejembe, hogy megcsapolhatnék valakit. Aztán gyorsan másra gondoltam. Újra a fiúra néztem, aki a pult mögött dolgozott. Egy pillanatra megállt bennem a levegő. Damen jelent meg előttem. Rám mosolygott. Még a szívószál is kiesett a számból. Gyorsan pislogni  kezdtem, és újra visszatértem a valóságba. Félig megittam az innivalót, de a többit otthagytam. Forogtam egyet a széken, és Nicole-t pillantottam meg egy sráccal smárolni. Hamarosan szobára viszi, ahogy ismerem Nicole-t. Megráztam a fejem. Kezdtem szédülni. Lassan leszálltam a székről, és a hátsó kijárat felé kezdtem araszolni. Amikor kinyitottam az ajtót, hűs szellő futott végig rajtam, és csapta meg az arcomat. Egy zsákutcába vezetett a kijárat, az épület hátsó felére. Elkezdtem az utca felé sietni. Amikor már majdnem megtettem az út felét, éreztem, hogy valaki követ. Egy srác szólalt meg a hátam mögül.
-Hova sietsz, cicám? Fiatal az este!
Amikor megfordultam jól szemügyre vettem a fickókat. Ugyanis 4-en voltak. Kezükben pia dögivel, és a ruhájuk sem arról árulkodott, hogy nagyon jómódúak lennének. Gyorsan visszafordultam, és most még gyorsabban elkezdtem kifelé menni. Az egyik hátulról megragadta a karomat, és a fal felé terelt. Bekerítettek. Nagyon megijedtem. Most mi lesz?
-Bulizzunk!
-Részegek vagytok! Engedjetek!-próbáltam kijutni előlük.
De nem engedtek. Ekkor gyorsan előkaptam a telefonom, és a hátam mögött megpróbáltam egy rövid kis üzenetet továbbítani Jake-nek. : Segítség! 
Minden reményem őbenne volt. Elkezdtek közelíteni hozzám, de lassan kortyolgatták még a sörüket is. Az egyik már olyan közel jött, hogy majdnem megcsókolt. Nem tudtam verekedni, sem védekezni, de mérgemből beletérdeltem a mellkasába. Hangos jajveszékelésben tört ki. Mégsem jött ez olyan rosszul. A többiek rémülten próbáltak segíteni társukon, így történt ez 4 percig. Az ötödik percben észbe kaptam. Kikerültem őket, és elkezdtem kifelé futni. De sikertelenül. Az egyik megragadta a kezem, és visszahúzott, egy másik pedig a felsőm alsó részét elszakítva próbált meg visszahúzni. Már teljesen megijedtem. Ismét a falnak csapódtam, de most már többen jöttek rám egyszerre. Segítségért kiáltottam, mire az egyik befogta a számat.
Hirtelen minden megváltozott. Már nem volt előttem az a 3 fickó, aki azelőtt. Jake kétségbeesett arca villant meg előttem. De hát ő volt az! Az egyiknek egy akkorát behúzott, hogy majdnem az utca másik feléig elrepült. A többiek megrémülve vették tudomásul, itt többről van szó, és így elrohantnak. Még az is, aki a földön fetrengett. Könnyekben törtem ki. Jake olyan szorosan ölelt magához, hogy alig kaptam levegőt, de nem számított. Látszott, hogy ő se tud szólni. Inkább gyorsan átvezetett az utca végére, és a kocsi felé vette velem az irányt. Végig támogatott. A kocsiban kicsit lenyugodtam. Jake olyan gyorsan hajtott, hogy nem is volt időm semmit mondani. Amikor hazaértünk, egy szó nélkül rohantunk fel a szobámba, és nekem egyből le kellett dobnom magamról legalább azt a kis kabátot, ami totálisan tönkrement. Mikor megfordultam, Jake mellkasába ütköztem, és nem is volt baj, mert teljesen beletemettem az arcom. Sírva, és nyökögve kezdtem hozzá, mert újra rám tőrt egy "roham", amiben egyben félelem, és hisztérika is volt.
-Annyira...hülye...vagyok!
-Ssss! Ne beszélj! Nyugodj meg!-suttogott, és elkezdett az ágy felé terelni. Én még mindig nem engedtem magam.
-Nem! Tudni akarom, mit gondolsz....!-hangom még mindig vészjóslóan hisztérikus és félelem teljes volt.
-Feküdj le! Én itt leszek...
Segített lefeküdni, és egész végig velem maradt, míg rám nem talált a sötétség.

Ott álltam a zsákutcába, és azok a pasasok is ott voltak, akik éjjel. Meg voltam rémülve. Azt se tudtam mit tegyek. Futni kezdtem, de bármennyire is igyekeztem, sehogy sem jutottam el az utca végére. Sőt, inkább minél messzebb jutottam tőle. Sikítani kezdtem.
Jake ébresztett rémálmomból. Csitítgatott, csak úgy mint fél évvel ezelőtt, amikor Irina zaklatott.
-Hány óra van?-kérdeztem ijedten.
-Még csak hajnali 6. Alig aludtál.-simította végig az arcom.
-Szóval, csak egy rémálom volt, igaz?-hebegtem. Nyilván szerettem volna azt hinni erre az egészre, hogy csak egy álom volt. Egy rossz álom. Jake nem válaszolt.
-Kérlek, aludj még!-kérlelt.
-Honnan tudtad..-nyeltem egyet.- Hogy hol vagyok?...-kérdeztem, de válaszát meg sem várva vágtam közbe.- Ha te nem jössz... nem is tudom, mi...
Itt félbeszakított.
-Ebbe bele sem szabad gondolnod!
Csak néztünk egymás szemébe. Kicsit higgadtabb voltam, mint pár órával ezelőtt.
-Amikor hazaértünk, tudni akartad, mit gondolok...-fejezte be pár pillanatra.-Még mindig tudni akarod?
Lassan bólintottam.
-Azt hittem megáll bennem az ütő. Megfagy bennem a vér, és többé nem leszek ember. De tudtam hol keresselek. Mikor azt az üzenetet írtad... Én.. egyből magamat hibáztattam!
Nem! Ez... erről nem tehet senki. Csak a sors csúnya játéka volt... megint.
-Jake!-suttogtam. -Lehet hogy... megerőszakoltak volna...-mondtam ki mereven.
Erre megint magához szorított, és el nem engedett addig, ameddig el nem aludtam.

"Másnap" hamar felébredtem, jobban mondva 8 órakor. Ma később kezdődnek az órák, de ez most nem érdekelt. Suliba akartam menni!
-Mit csinálsz?- szólt rám Jake.
-Öltözök.
Felállt, és kivette a kezemből a ruhát.
-Szerintem jobb lenne, ha ma nem mennénk iskolába, nem gondolod?
-Nem! Még a sok lógás miatt kicsapnak!-vetettem fel ezt, pedig nem volt igaz.
-Tényleg jobb lenne, ha itthon maradnál!
-Már mondtam hogy nem! Nem akarom, hogy bárki is sajnáljon a tegnap éjszaka miatt!
Azzal be is mentem a fürdőbe átöltözni. Ez mind gyorsan megtörtént, és vettem a táskámat, majd elindultam kifelé. Már Jake is elkészült.
-Akkor mehetünk?-szólt nehézkesen.
Ismét bólintottam. Nem tudom, mi ütött belém, de valami megváltozott bennem. A gyámoltalan éveknek vége! Mostantól nem hagyom, hogy bárki is megvédjen, vagy a sors ilyen súlyos csapásokat mérjen rám. Nincs több gyámoltalanság. Mostantól én, én vagyok és senki más!
Ezt a dolgot még meg kell beszélnem Jake-el, hiszen semmiről sem tehet, mégis rosszul viselkedtem vele. Egy biztos:
Egy korszaknak vége!


/Szerkesztő megjegyzése/
Sziasztok! Mégis itt van az új fejezet, hát előbb is kész lett, mint gondoltam : ) Mondjuk, a nagyát ma írtam, de sebaj =) Én élveztem, és remélem ti is legalább annyira fogjátok, mint én! :) Végre kijött a BD előzetese is, nekem eszméletlenül tetszett, és nagyon várom a filmet, de sajnos 5 hónap, az nagyon sok =( Na mind1!
Sietek a kövivel!
5-6 kommi, és jön a kövi!