5.fejezet: "A kocka el van vetve"

10 kommentet! :)


/Nessi Cullen/

Még pár percig vártunk, én egy vizsgálóasztal tetején ültem, apu pedig állt, és belépett Carlisle és Jake. Jake megelőzte Carlisle-t, és odasietett hozzám, majd megölelt. Én szorosan hozzábújtam, és arcom a mellébe temettem. Carlisle közben mesélt Charlie állapotáról.
-Charlie egész jól van... Most már. De azért egy napra benn tartanám, megfigyelésre. És... Nessi, te is itt kellene maradj.
Felemeltem a fejem Jake mellkasáról. Kicsit könnyes volt a szemem.
-Nem. Nekem nincs semmi bajom! És... majd otthon megfigyelés alatt leszek. De nem szeretnék itt maradni!
-Jól van. Akkor te elmehetsz...-egyezett bele nehezen.- De... szigorú pihenés!
-Oké.

Fél órával később már a szobámban voltunk. Annyira bántott a dolog, hogy semminek és senkinek sem tudtam örülni. Miért pont velem? Jake az ágy felé terelt. Én leültem a belső felére, és lehajtottam a fejem. Eltakarta a hajam az arcom.
-Ez hihetetlen... miért pont velem?
-Tudod, amikor Edward felhívott... én nem is tudom... ez még olyan felfoghatatlan számomra.... hiszen...-emelte fel a fejemet, és eltűrte a hajamat a szememből.- Majdnem meghalt a menyasszonyom.
Halvány mosoly ült az arcomra. Eddig még nem hallottam tőle azt: "menyasszonyom".
-Ez nem újdonság.-mondtam.
-Viszont... halálra rémisztettél! És nem csak engem...
-És... akkor mit mondjon Charlie? Én mindenkire csak bajt hozok!
-Ne mond ezt!-vigasztalt, és közben az arcomat simogatta.
-Tényleg egy ilyen lányt akarsz elvenni?
-Mindennél jobban!-válaszolt egyértelműen.
-Annyira szeretlek!-bújtam hozzá.
Ő hálája jeléül magéhoz szorított. Hosszú és erős karjával átfogott, és így aludtam el.

/Jacob Black/

Lassan lefektettem Nessi-t, mivel a karjaimban aludt el. Rettenetesen sajnálom, ami velük történt. És már megint nem voltam jelent. Mindezt miért? A falka miatt. és még csak el sem mondhatom neki.
 Amikor úgy láttam, hogy zavartalanul elaludt -úgy éjfél környékén- elindultam le a konyhába. Tudtam, mindenki ott lesz, aki számít.
-Ez szörnyű!-jelentette ki Alice.
-Tudom, mi történt, de nekem valami itt bűzlik!-jelentettem ki, még mielőtt leértem volna a lépcsőn.
-Vagyis...?-kérdezte lassítva Alice.
-Csak nem gondoljátok hogy egy ilyen miatt leég a ház? Mármint... ilyen gyorsan! Charlie elmondása szerint csak 1 órát aludtak...-vetettem fel a tényeket.
-Szerinted.. valaki szándékosan tette?-jött rá Edward.
-Én erre tippelek.
-És akkor még mindig ott a kérdés... Ki?-kérdezte Bella.
-Ez azt hiszem egyértelmű... ki lehet más?-jegyezte meg Edward.
-Már jó pár napja figyeljük az erdőt, mint eddig mindig... és mostanában nagyon sokszor feltűnnek. Már gyilkosság is történt. Elég sokan lehetnek... -valltam be.
-És erről miért nem szóltál?-kérdezte Alice.
-Igazából.. Edward tudta.
-Mi? Te tudtad?!-förmedt rá Bella.
-Akkor már készülnek!-jelentette ki Alice.
-De.. mégis mire?-ráncoltam a homlokom.
-Alice! Ezentúl rendszeresen figyeld a kóven-t! Hátha kapsz róluk valami látomást...-parancsolta Edward.
-Jól van.-egyezett bele.

/Nessi Cullen/

Sajnos reggel lett. Nem akartam szembe nézni az előző nap történéseivel, és igazság szerint nem is akartam fölkelni. Csak Jake és Charlie kedvéért. Másért nem. Lassan fel akartam ülni, majd állni, de megszédültem, és visszahuppantam az ágyra.  Jake már az ajtóban jött.
-Hé! Talán mégis jobb lett volna ha benn maradsz a kórházba nem?
-Nem! Csak.. megszédültem.-fogtam a fejem.
-Azért, neked is jutott egy kevés abból a füstből...
-Lehet...-ismertem el. Kezdett közelebb jönni.- És, mit csináltál te lenn egész éjjel?-kíváncsiskodtam.
-Nézd, van valami, amit tudnod kell...-kezdte komolyan. Bólintottam, majd folytatta.- Már pár napja figyeljük az erdőt, és, a szokásosnál is furább vagy rosszabb dolgok történnek. Sok gyilkosság, a sok feltűnés....
Nagyon kétségbeestem szavai hallatán.
-Mi? És.. te ezt csak úgy elhallgattad?!
-Nem mondhattam semmit... Sam megtiltotta.
-Ugyan Jake...! És.. most, lehet tudni mire készülnek?
-Nessi! Hiszen tegnap, ők gyújtották rátok a házat!
Ez a mondat teljesen ledöbbentett.
-Mi?
-Ez most már egész biztos! Remek ürügy lett volna nekik! Egyszerű halál... a tűzben.
-Nem Jake! Csak túlzol... az nem lehet. Hiszen 1 órára elaludtunk...
-Hát pont ez az...! Már nem egyszer történt ilyen, és még nem nagyon égett le ház! Főleg nem egy ilyen nagy!
-Oké, ez nekem már sok...-kezdtem megint szédelegni.
Jake felpattant, és kinyitotta az erkélyajtómat. Majd visszajött, és kivezetett az erkélyre. Friss levegő járta át mindenemet, és ez nagyon jól esett. Nagyokat lélegeztem.
-Kösz. Itt már sokkal jobb.
-Nessi, én esküszöm beviszlek a kórházba!
-Ne! Nem kell. Van elég ügyeletes orvos a háznál, de köszi!
-És, tudtok már valamit, mi lehet a dolog mögött?-szóltam újra.
-Nem, de ezzel te most ne foglalkozz! Inkább pihend ki magad!
-Mintha az olyan könnyű lenne!
Kicsit elidőztünk kinn a friss levegőn. Aztán végül bementem felöltözni, és lementünk a konyhába. Ismét mindenki ott volt.
-Ti is úgy gondoljátok, hogy szándékosan gyújtották ránk a házat?!-kérdeztem rá egyből.
-Hát, nagyon valószínű...
-Nem láttam előre! Ahogy semmi mást sem!-panaszkodott Alice.
-Nagyon sajnálom, ami tegnap történt, de... nem lehet figyelmen kívül hagyni a dolgokat.
Csak grimaszoltam. Még mindig nem akartam elhinni, hogy ez történt. Aztán Alice lemerevedett. Pár másodperc leforgása alatt megszólalt.
-A döntés már megszületett!....-megijedtem, és mindenki teste megfeszült.- Holnap pontban 5-kor a tisztáson támadnak.
-Vagyis aki bújt, aki nem, véget akarnak vetni a dolgoknak...-szólalt meg könnyeden Carlisle.
-Tehát összecsapást terveznek.
-De, hogy hogy most látta Alice a dolgokat?
-Hagyták hadd tudjuk mi vár ránk. Úgy legalább érdemes lesz....-apu válaszolt.
-Mi?...Most akkor holnap...?
-Igen... és jobb ha te kimaradsz belőle!-parancsolta Jacob.
-Mi?! Nem! Hiszen, már én is tudok harcolni! -próbáltam szembeszállni Jake-el.
-Igaza van, nyugodtan beállhat! Növeli a létszámot.
-Szerintem ez nem jó ötlet!-ellenkezett Jake.
Én megforgattam a szemem.
-Jake! Gondolod Sam beleegyezne egy újabb harcba?-kérdezte Carlisle.
-Naná! Ha megölhetünk pár vámpírt.. akkor igen.
-Ugye, tudjátok, hogy ez nem lesz olyan egyszerű mint az előző. -vetette fel apu.
-Igen. De annál jobb.-harciaskodott Emmett.
Elkezdtem rágni a szám szélét.  Nagyon ideges lettem. Vagyis holnap vagy mindennek vége, és békén hagynak végre, vagy...! Bele sem merek gondolni.
 Még órákig beszélgettünk a nappaliba. Sokáig tartott, míg mindent átbeszéltünk. A harc menetét, azt, hogy ki hol fog állni... Beleborzongtam. Végül megint a szobámban voltunk.
-Jake!...-suttogtam. -Félek!-egész közel voltunk egymáshoz. szinte az ölében ültem.
-Én is. De hidd el, nem a vámpírok miatt...
Erre felemeltem  fejem. Ráncolni kezdtem homlokom.
-Hanem...-nyelt egyet.- Hogy még idő előtt elveszítelek! Hiszen, még csak most mondtál "igen"-t! Nem akarlak elveszíteni.... !
-Jaj Jake!-suttogtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Ez volt a második ilyen csókunk.  Nem akartam hogy holnap legyen. Nem akartam hogy véget érjen az éjjel. Soha! Mert féltem a holnaptól... Hogy valakit elveszítünk, hogy kevesen leszünk, és legfőképpen Jake miatt aggódtam. Tudom, nem volt miért. De legutóbb is ő járt rosszul. És ez már elég volt. Bőven.
Amikor a megismerkedésünkre gondolok, mindig mosolyog a szívem.

"Soha nem felejtem el, mit éreztem, amikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod- mindatok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott, megigézett. Ha most Rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz-éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- szerelmes leszek."


Nem tudom kifejezni szavakkal mit érzek olyankor. És nem akarom, hogy a mi kis "álmunk", véget érjen. Ma éjjel még várok azzal, hogy megadjam magam neki, viszont a holnapi esemény leforgása után, sürgetni fogom az esküvőt, -bár nincs ínyemre- hogy minél előbb az övé lehessek!

/Szerkesztő megjegyzése/
Sziasztok! Tudom, hogy rövidebb lett meg minden, de a kövivel ígérem kárpótolni foglak titeket! Most bátorkodtam felemelni az 5-ös számot 10-re mert szerintem, ha nagyon akarjátok meglesz az! ;) Úgyh. lécci kommentet! Sietek a kövivel! Puszi!