Reggel mikor kinyitottam a szemem, nagy meglepetésemre már ott volt a szobámba Jake. Nagyon fáradtnak tűnt, én pedig ránéztem az órámra. 7 óra múlt. Gondoltam hozzászólók, ő is nézett engem, de nem akart szólni.
-Szia! Te itt? Ilyenkor?-köszöntem.
-Igen, tudod Edward engedett be, pont akkor érkeztem mikor elindultak vadászni.
-Ó. Ma nagyon koraiak. Állatába, 9 órakor szoktak menni.
-Igen, de mivel itt van még Forksban az a vámpír aki megtámadott, előbb indultak el.
-Értem, ezért maradtál itt?-kérdeztem.
-Nem! Amúgy is eljöttem volna.-válaszolta.
-Fáj még a seb?-kérdezett újra.
-Hát, mondjuk már nem annyira. Túl élem.-válaszoltam.
-Tegnap engem viszont nagyon megijesztettél.-szólt aggódva.
-Igen, bocsánat.
-Nessi, tudod mit érzek irántad, én csak kíváncsi vagyok hogy te is így érzel-e irántam?-kérdezte.
-Csak most ébredtem rá: Igen! Beléd szerettem, úgy látszik elég hamar.
-És ez baj?-kérdezett mosolyogva.
-Nem, egyáltalán nem.-válaszoltam.
Jake nem szólt, elkezdett közeledni hozzám. Az ágy szélére ült, majd gyengéden megfogta a kezem.
-Szólj, és nem jövök közelebb.-mondta nekem.
Én nem szóltam, egyáltalán nem is vágytam rá, hogy szóljak neki. A következő pillanatban már csókolóztunk. Gyengéd volt, figyelembe vette azt, hogy ő farkas, én pedig vámpír vagyok. Ez most egyáltalán nem volt fontos számomra. A csók véget ért. Jake magához ölelt, én pedig hagytam.
-Sssszzz-szisszentem fel, megfájdult a sebem.
-Minden rendben van?-kérdezett vissza, aggodalmasan.
-Persze, nincs semmi baj.-válaszoltam.
-Jake, fáradtnak tűnsz.-szólaltam meg, halkan, újra.
-Igen, tudod egész éjjel kinn járőröztünk.-válaszolt gyengéden.
-Még csak fél 8. Szerintem aludjunk még.-ajánlottam fel neki.
-Biztos vagy benne?-kérdezte.
-Igen, teljesen. Apuék maximum 9 órakor jönnek meg. Addig aludhatunk. És különben is, pihennem kell nem?-kérdeztem.
-Igazad van.-válaszolt.
Lefeküdtünk, ketten, elhelyezkedtünk, Jake ismét magához szorított. Ő betakart, és máris az igazak álmát aludta. Nekem még kellett egy kis idő hogy visszaaludjak. Felébredtem. Kinyitottam a szemem. Jake még aludt. Lassan felnéztem az órára, 10 óra is elmúlt már. Nem csoda hogy ilyen sokáig aludtunk, Jake nagyon fáradt volt. Kintről hangokat hallottam. Biztos vagyok benne, apuék láttak valamit, és megtudták ki is ez a vámpír. Sajnos abban is, apa benézett a szobába amikor hazaértek, lehet még anya is vele tartott, és meglátott minket. Miközben én elgondolkodtam, Jake is felébredt.
-Mi az? Hány óra van?-kérdezte.
-10 óra is elmúlt már. Apuék itthon vannak, biztos nem akartak felébreszteni.
-Azt mondod hogy Edward meglátott?-kérdezte.
-Valószínű.-válaszoltam.
-Hát, ez várható volt.-mondta.
-Igen. Szerintem is.
Mivel Jake fel volt öltözve, már amennyire, csak nekem kellett felöltöznöm, de nem akartam kiküldeni. Összeszedtem a ruhámat, és befutottam a fürdőbe.
-Itt várj meg!-parancsoltam neki.
-Oké.-engedelmeskedett, és közbe ravaszul nevetett.
Gyorsan felkaptam magamra a ruháim, megfésülködtem, és összeszedtem magam. Amikor kinyitottam az ajtót, Jake már várt rám a falnak dőlve, az erkélyemnél. Amikor kiléptem, vigyorogni kezdett, és a karjait kitárta. Én futva rohantam a karjaiba, és megcsókoltuk egymást. Ő erre elvigyorodott.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi, csak nehéz elképzelni hogy most együtt vagy velem, mikor 3 nappal ezelőtt még nem is tudtad hogy létezem.
-Igen ezt én is furcsállom, de szerintem ez így van jól.-válaszoltam neki.
-Szerintem jobb lesz ha kimegyünk, ahogy hallom nagy beszélgetés folyik a nappaliban.
-Mondasz valamit.-válaszoltam neki.
Jake még mindig nem engedte el a kezem, így indultunk a nappaliba. Lementünk a lépcsőn, már mindenki lenn volt, köztük Rosalie és Emmet is aki csak ritkán tartózkodik velünk. Amikor leértünk mindenkinek csak az aggodalmat láttam az arcán. Jake biztatóan fogta a kezemet még mindig. Apa nagy nehezen megszólalt.
-Nessi, megtudtuk hogy ki az vámpír aki megtámadott téged.
-Tessék?-kérdeztem vissza.
-Egy vámpírkóven tagja. A szándékát sajnos még nem tudjuk, de Alice figyeli a döntéseit és bármelyik pillanatban kaphat egy látomást róla.
Én erre nagyon ideges lettem. Jake megérezte és rögtön szólt nekem:
-Ne idegeskedj, elkapjuk mielőtt bármit is csinálhatna.
-Ti most?-kérdezett anya.
-Igen, együtt vagyunk.-válaszolt Jake.
Én felnéztem Jakere, mire ő rám vigyorgott.
-Mi de hogyan?-kérdezett vissza anya.
Mielőtt Jake szóhoz jutott volna, Carlisle közbeszólt:
-Ez most nem fontos, az a lényeg hogy együtt vannak. Ennek az az eredménye hogy jobban meg tudja védeni Nessit mint bárki más.
-Nessi?-kérdezett újra anya.
-Ki adta neki ezt a nevet?-kérdezett újra anya.
-Én.-felelt Jake.
-Nem hagyom, hogy a lányomat a Loch Nessi szörnyhöz hasonlítsák.
-Senki nem mondta, hogy ahhoz hasonlítsuk. Ez csak egy egyszerű becenév.-szólalt fel apa.
-Igaza van, ez most a legkisebb gondunk.
-Alice látsz valamit?-kérdezett Jasper.
-Nem, folyamatosan figyelem, de semmi.
-Lehetséges hogy másra hagyja a döntéseit nem?-kérdezte Emmet.
-De lehet hogy igazad van, viszont akkor már jól ismerhet minket.-válaszolt Carlisle.
-Mi lehet a szándéka?-kérdezett Jasper.
-Valami olyasmi lehet, amivel bántani akarja Nessit-válaszolt Jake.
-Gondoljátok hogy a Volturinak is köze van hozzá?-kérdeztem.
-Mi? Hogy jön ide a Volturi. Ezt nem értem. -válaszolt Rosalie.
-Könnyen közrejátszhat a Volturi. -válaszolt Carlisle.
-És most hogyan tovább?-kérdeztem aggódóan.
Közben Jake rendíthetetlenül állt mögöttem, és fogta a kezem.
-Az lesz a legjobb, ha a La Pushban töltöd a maradék hetet. Ami 3 nap.-válaszolt apa, nehézkesen.
-Ezt komolyan gondoltad?-kérdezett anya.
-Persze, megbízom Jakeben, és különben is, nincs máshol nagyobb biztonságban mint a farkasok között.
Kicsit felnéztem Jakere, és láttam hogy elmosolyodik. Erre persze apunak meg kellett szólalnia:
-Ne örülj nagyon Jake. Minden nap el kell gyertek hozzánk.
-Persze, ez természetes.-helyeseltem.
-Van hely Nessinek?-kérdezett Carlisle.
-Igen van, bár nem egy franciaágyon alszom, de lesz neki hely.
Erre apa elfordította a szája szélét, és ránézett anyára.
-Jól van, akkor megyek pakolni. Jössz Jake?-kérdeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése