25. fejezet: Nagy döntés.

Kommikat kérek!
1. rész-utolsó fejezet! 


/Nessi Cullen/

Lassan nyitottam ki a szemem, mert abban bíztam talán Jake mégis az ágyamban van. De nem volt. Egyedül pihentem az ágyon. Kábán néztem fel, mert már elég világos volt. Mindig úgy elalszom... Nem is értem!
-Helló álomszuszék!-üdvözölt Alice.
Nagyon megijedtem.
-Jesszusom, Alice! Mit csinálsz te itt?
-Semmi különöset... csak ma.. pizsipartit szervezek, és gondoltam ott a helyed!
-Egy pizsamaparti?-kérdeztem kábán, kételkedve. -És ki lesz még ott?
-Hát, Bella, Esme, Rose, és én!-mondta boldogan.
-Remek! És mi a program?-roskadtam vissza az ágyba. Kócos hajam szinte betakarta az egész párnát.
-Hát, semmi különös, csak olyan csajos dolgok.. Tudod!
-Aha..-nyögtem a párnába.
-Akkor...? Eljössz?
-Hát.. megpróbálhatom.. Mikor?
-Este 7-8 körül.
-És meddig?-kérdeztem ismét. Arcom közben felemeltem.
-Ameddig bírjuk. Illetve te...
-Ja... értem. Oké. Nem ígérem, de megpróbálok ott lenni!
Azért nem ígértem biztosra, mert azt se tudtam mi a programja mára Jake-nek.
-Rendben! De ha lehet...
-Jó-jó! Ott leszek!- végül is... nem halok bele! Visszaroskadtam az ágyamba, és még 15 percig nem szálltam ki belőle. Aztán lassacskán mégis csak kelni kellett... Feltápászkodtam, és felültem az ágyon. Utálom a reggelt. Hirtelen megláttam valamit az éjjeliszekrényemen. Egy kis papírka volt, illetve levélféle... Odanyúltam érte, és kinyitottam. Mosolyogva olvastam a sorokat, de a végén mégis kétségeim támadtak:
"Nessi! Kérlek, amint felébredtél gyere le a La Push partjaira. Valami fontosat kell mondjak neked! Jake."
Mit akarhat mondani Jake, ami ilyen "fontos"? Fogalmam sincs. Mivel kíváncsi voltam, már könnyebben ment minden. Kimásztam az ágyból, felöltöztem, egy barna inget és nadrágot vettem fel. Megfésülködtem, majd elindultam lefelé a konyhába.
-Szia kincsem!-köszöntött apu.
-Szia!-futottam keresztül a nappalin.
-Hova ilyen sietősen...?-kérdezte Emmet.
-La Push!-kiabáltam vissza, és már ott sem voltam.
Gyorsan beugrottam a kocsimba, és indítottam. Gyorsan hajtottam, bár ezt a szándékomat most nem értetten...
Mikor leértem a La Push-ba, leraktam a kocsim Jacob-ék háza elé, és kiszálltam a kocsiból.
-Szia Nessi!-kiabált ide Seth.
-Szia!
-Jacob lenn van a parton!
-Kösz!-kiabáltam vissza.
És máris futottam a partra. Amint kiértem az erdőből, egyből megláttam Jacob-ot. Ott ült a homokban, és hagyta, hogy a nagy hullámzás mossa a lábait. Lassan odasétáltam hozzá, és leültem mellé. Fülig szaladt a szája.
-Jó reggelt!
-Neked is!-mosolyogtam.
Csend következett.
-Volt valami éjjel?-kérdezősködtem. Először azt hittem erről akar beszélni. Kicsit féltem is.
-Hát ami azt illeti, nem volt zökkenőmentes...
-Mi? Ezt, hogy érted?
-Feltűnt pár tag...
-De veletek semmi dolguk... akkor miért bántanak titeket?
-Mi is kivégeztük 3 társukat. Nem emlékszel?
És ekkor hirtelen beugrott az a jelenet... Amikor Jake és én épp "rossz" korszakunkat éltük. A hideg kirázott tőle.
-Ja, tényleg.-félrenéztem.-Biztos nem bánod a csókot? -kérdeztem félve.
-Mondtam hogy nem! De ha még egyszer kimondod, akkor fogok!-viccelődött.
-Nagyon vicces!-fakadtam ki.-Csak kíváncsi voltam.
-Bocs... de tényleg! Megpróbálok nem rá gondolni, hogy azzal a vérszívóval...
-Nem! Én bocs!-mosolyogtam.
-De igazából nem ezért hívtalak ide...
Hirtelen megkomolyodott, és arcomon a kétségbeesés jele tükröződött. Féltem attól, amit mondani fog. Lehet, hogy szakítani akar...
-Mi a baj?-szólt gyengéden. Gondolom észrevette az aggodalmat az arcomon. Kezeit rátette az enyémre, és simogatni kezdte.
-Semmi. Folytasd!-bármi is az, hallanom kell.
-Szóval, mondtam neked, hogy minden lehető módon magamhoz akarlak láncolni...
Bólintottam egyet, és folytatta. Nagyot nyeltem. Teljesen felém fordult, és megfogta mind két kezem. Szemtől szembe voltunk.
-És ahhoz, hogy örökké velem lehess, már nem kell sok. Renesmee Cullen, hozzám jössz feleségül?
-Várj!-akadt el a szavam.-Most... ezt még egyszer!
Azt se tudtam, hogy álmodok-e, vagy ez a valóság? Jacob max. álmomban kérte meg a kezem, és az is csak véletlen volt.
-Gyere hozzám!-ismételte.
Lehunytam a szemem egy pár másodpercre, aztán újra kinyitottam. Azt reméltem, hogy akkor talán már felébredek. De nem! Ugyanott voltam... Jake reménykedett, ez látszott az arcán. Szólni nem bírtam, csak a tenger felé néztem. De szúró tekintetét végig éreztem az arcomon.
-Megértem, ha időre van szükséged... hogy átgondolj mindent...
-Hát igen... az jó lenne. De Jake, biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Mármint, nem korai ez még? Időnk mint a tenger...!
-Nem korai! Miért lenne az?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem tudom... olyan komoly ez az egész...
-Jól van.. mi zavar ennyire?-kérdezte, de nem húzta fel magát, végig gyengéd volt a hangja és megértő.
-Még el sem végeztem a sulit... sőt...
-Szóval, az zavar, hogy mit mondanak mások?
-Nem.. de az sem utolsó szempont...
Lehajtotta a szemét.
-Jake... ígérem komolyan fogom mérlegelni a dolgot! Csak adj egy kis időt nekem.
-Oké. De mentségemre szóljon, hogy elfelejtettem elhozni a jegygyűrűt.-mosolygott.
-Már az is megvan?-lepődtem meg.
-Persze. Csak otthon maradt.-mosolygott ismét.
-Ugye nem költöttél rám?!
-Nem. De többet egyenlőre nem árulhatok el!-sunyította el.
-Jól van... akkor ígérem, gondolkodni fogok rajta.
-Oké.-mosolygott. -De csak hogy tudd! Nem kérdeztem volna ezt tőled, ha nem lennél kész rá.
-Szerintem egy darab papír nem láncol hozzád még jobban.-másztam rá, és ő lefeküdt a homokba. Fekete haja azonnal barnára változott.
-Lehet, de engem megnyugtatna, ha tudnám, hogy csak az enyém vagy!
Grimaszt vágtam... ha ez az ára...
-Csak annyit kérek, hogy gondold át a dolgot!
-Jól van!-ültem vissza a helyemre, és Jake is felkelt. -De egy kérdésem még lenne...
-Ki vele!-mosolygott.
-Seth, és a többiek tudták hogy mire készülsz, igaz?-közben kezemmel a homokot túrtam.
-Hát, ha akartam volna, se tudtam volna eltitkolni előlük.
-Akkor azért mosolygott ennyire...
-Igen, páran fogadtak a falkában, hogy hozzám jössz-e...-mosolygott.
-Nagyon vicces...-grimaszoltam.
-És, mi a programod mára?-kérdezte terelve a témát.
-Hát, még nem tudom. Este viszont Alice-ékkel leszek.
-Miért?
-Mondanám, hogy gyere, de pizsiparti lesz.-nevettem el magam.
-Az klassz.-húzta el a száját.
Még egy fél órát beszélgettünk, csak azt a szót nem akartam hallani hogy házasság. A hideg is kirázott tőle. Elindultunk hazafelé, jobban mondva Jacob-ékhoz. Mikor odaértünk hozzájuk, Seth még mindig kinn sertepertélt a ház előtt. Mi kézen fogva közeledtünk hozzá.
-Na haver, beégtél, vagy igent mondott?-kiabált ide.
-Nagyon vicces Seth!-kiabáltam vissza.
Közelebb értünk hozzá, és most már nem kiabált.
-De komolyan, mit mondtál?-szólt hozzám.
-Semmit. Még.-mondtam, miután Jacob-ra néztem.
-Ahh! Akkor még mennyit kell várjak, hogy megnyerjem a fogadást Embry ellen?-csalódott.
-Mibe fogadtál, mit mondok?-kérdezősködtem.
-Szerintem most nem-et, de később igent. Persze azt csak idővel.
-Hát majd meglátjuk!-fejezte be Jake.
Bementünk, és szokásos módon, mindenki ott lógott náluk. Ezúttal Emily is, és a kis Sarah is. Nagyon megörültem neki. Jacob előreengedett, és megfogta a derekam, majd úgy követett. Ahogy elhaladtunk Rachel és Paul mellett, hallottam, amint Rachel olyasmit súg Paul fülébe, -Soha nem láttam ilyennek Jacob-ot. Mármint, ilyen gyengédnek.-helyesbített. Erre elmosolyodtam.
-Nem sokat láttál Nessi-ből, amióta különmentek... De most már.. -válaszolta Paul, és cseppet sem zavarta, hogy más is hallja a beszélgetésünket. Még Leah-t is láttam. De ő inkább a babával foglalkozott. Ez így ment egy darabig.
-Jól van! Gyertek, ellenőrizzük le egyszer az erdőt!-kiáltotta el magát Sam. Mindenki fölpattant, Jake egy csókot nyomott a homlokomra, és már ment is kifele a többi falkataggal. Sam ezúttal a szokásos egy helyett, kettő csókot kellett adjon. Egyet a lányának, és a feleségének. Mindenki elment, még Rachel is lelépett. Emily, Sarah és én maradtunk. Emily lerakta a bölcsőbe Sarah-t, és ringatni kezdte.
-Mindenki megijedt, mikor nem voltál sehol. Már szinte családtag vagy. Ha nem vagy itt, máris hiányzol.-mosolygott.
-Igen, én is úgy érzem...
Kis csend következett, mert Sarah elaludt.
-Emily. Valami fontosat kell megbeszéljek veled. Lehet hogy már hallottad, de az is lehet, hogy Sam nem szólt neked...
-Miről van szó?-ráncolta a homlokát.
-Oké.-vettem egy nagy levegőt, mert erőt kellett gyűjtsek hozzá, hogy kimondjam azt amit akarok.-Jacob megkérte a kezem.
Emily arcán nagyon nagy meglepettség tükröződött.
-Ezt nem is tudtam!-alig bírt megszólalni.
-Hát én se... mostanáig...
-És mit feleltél?-kíváncsiskodott.
-Még semmit. Erről kérek tőled tanácsot... Szerinted mit tegyek?
-Ahogy Jacob-ot ismerem, ha nem-et mondasz, nem fog megsértődni, vagy talán csak pár napig lenne mérges. De lenyugodna.. Ha viszont igen-t, akkor határtalan lesz a boldogsága.-vett egy levegőt, és folytatta- De, itt nem csak az számít, hogy Jacob-nak mi a fontos, hanem inkább az, hogy te mit szeretnél.
-Nem tudom. Minden vágyam, hogy vele éljem le az életem, de úgy vélem, ez még korai lenne...
-Én nem akarlak befolyásolni! De... szerintem fogadd el. Vagy maximum majd valamit kitaláltok...
-Aha... de még átgondolom... Nem tudom kinek a tanácsát kérhetném ki, még rajtad kívül.
-Miért?
-Ha szóba hozom, mondjuk Alice-nél, akkor biztosan meg akarná rendezni az egészet, és nem azzal foglalkozna, hogy mit feleljek... Anyut nem akarom vele terhelni... Rosalie meg Esme talán...
-Hát akkor azt javaslom Rosalie-val, és Esme-vel beszéld meg.
-Igen, és hogy zárjam ki Alice-t, meg anyut?
-Fogalmam sincs...
-Majd kitalálok valamit...- sóhajtottam.
Megsimogatta a hátamat, és vártuk mikor jönnek vissza a mi farkasaink. Eltartott egy ideig míg visszajöttek. Addig Emily-vel főztünk nekik. Azt is megtudakoltam, hogy Billy Charlie-nál van. De őszintén, tudtam hol van. Általában ha nincs otthon, akkor mindig Charlie-val lóg. Lassan telt az idő, így még többet beszélgettünk Emily-vel. Aztán egyszer csak beállítottak a fiúk.
-Ezúttal nem találtunk semmit. -ment oda Emily-hez Sam, és megcsókolta. Jacob jött mögötte, és egyből felém száguldott. Már megszoktam, hogy nyilvánosan úgyse csókol meg, de most szokatlanul szájon csókolt. Nem volt baj. Hagytam neki.
-Na jó! Gyertek együnk!-parancsolta Emily.
-És a baba?-kérdezte Sam.
-Még alszik. Ne ébresszük fel! Jake szobájában alszik-nevetett Emily.
-Hát ez remek!-dünnyögött Jacob.
-Nagyon cukin mutat a szobádban!-viccelődtem.
Az ajtó mindvégig nyitva volt, hogy valaki mindig szemmel tarthassa a kis csöppséget. De rezzenéstelenül aludt. Mi leültünk az asztalhoz, közben Billy is megérkezett. Mindenkinek jutott kaja bőven, és most az egyszer én is ettem, mert már Volterra óta egy falat sem ment le a torkomon. Elbeszélgettük az időt, de én többnyire hallgattam, ahogy Jake is. Fel néztem az órára, és csalódottan  láttam, már fél 8 körül jár... Jake felé fordultam, és a fülébe súgtam:
-Mennem kell. Tudod, a pizsiparti...
-Oké. Akkor kikísérlek!
Azzal felálltunk az asztaltól. Jake vázolta, hogy mennem kell... és én addig az ajtóban vártam. Jake is követet, pár percre rá. Kézen fogott, és úgy sétáltunk el a kocsiig.
-És, most mi lesz?-kérdezte-Elmondod nekik, hogy megkértelek...?-kérdezte félve.
-Nem tudom. Ma biztos nem.-sóhajtottam, és megálltunk a kocsi ajtaja előtt. Jake fancsali képet vágott.
-Nézd, muszáj elmondanom valakinek, Emily-n kívül is... És... hama lesz rá alkalmam, akkor valakivel meg is fogom beszélni!
-Oké... De tudd, bármi is lesz a válaszod, én tiszteletben tartom.
-Ezzel csak megnehezíted!-vágtam rá.
Kinyitotta az ajtót, hogy beszálljak. Én ahelyett hogy beszálljak, közelebb mentem hozzá, és megcsókoltam. Ő is elkapta a derekam.
-Oké. Éjjel jövök. Vigyázz magadra!
Lassan bólogattam, és beszálltam a kocsiba, majd lehúztam az ablakot. Jake behajolt rajta.
-Biztos nem lesz baj? Tudod... mint a múltkor...?
-Nem. Majd, gyorsabban vezetek mint általában.
-Akkor meg azért vigyázz!
-Oké. Szia!
-Szia!
És már indítottam is. Még szerencse, hogy Alice azt már nem látja, hogy  mi fog történni a vérfarkasokkal. Akkor látta volna, hogy Jake megkéri a kezem... A hideg is kirázott tőle. Legfőképp vele nem akartam megosztani ezt a dolgot... Viszonylag gyorsan hazaértem, és most szerencsére nem jártam úgy, mint múltkor.. Kiszálltam a kocsimból, és befelé vettem az irányt. Az előtérben lévő kis asztalra levágtam a kulcsomat. Szinte semmi kedvem nem volt ehhez a partihoz... De ha muszáj... Alice már a lépcsőnél várt, és mint mindig, nagyon csinos volt.
-Na végre, hogy megjöttél!-jött ide hozzám.
-Azt hiszem, azt mondtad maximum 8 nem?
-Oké, lehet... de akkor is! Azt hittem, az a kutya nem enged el...
-Hé! Nyugi! Itt vagyok!-állítottam le, mielőtt még jobban elkezdi ócsárolni Jacob-ot.
-A többiek már fenn vannak.
Ezzel mi is felmentünk. Ezúttal Rosalie régi szobájába időztünk. Órákig csacsogtunk mindenféléről, és én is hozzászóltam a témához... Kicsit nevetgéltünk is... Jól esett ez a kis feloldódás.
-Na jó! Hozok valamit inni Nessi-nek!-szólalt meg Esme.
-Narancslét, vagy vizet kérsz?-kérdezte felém fordulva, és felállt az ágyon.
-Nem tudom. Tudod mit? Jövök én is! -kínálkoztam.
-Jól van. Ha ennyire akarsz, gyere!
Lassan lesétáltunk a lépcsőn. Habár senki sem értette, miért akarok annyira Esme-vel menni, én pontosan tudtam. Meg akartam vele beszélni a dolgokat. Ő volt az egyetlen, akiben megbíztam. Még azt se bántam volna, ha csak Carlisle-nak elárulta volna a dolgokat. Viszont apunak képtelen voltam elmondani... Még rá gondolni sem mertem. Inkább magamban tartom a gondolataimat, amennyire csak tudom. Amint beértünk a konyhába, én rákezdtem.
-Esme! Igazából... nem azért jöttem, hogy segítsek.-kérdően nézett rám, és ez megnehezítette a dolgom. Nagy gombóc nőtt a torkomban.- Négyszemközt akartam beszélni veled.
-Talán, valami baj van?-hangja rezzenéstelen volt.
-Nem nincs. Csak.. tudod, olyan vagy nekem mint az anyám, és... muszáj valakinek elmondanom...-kicsit abbahagytam, és lehalkultam- Jacob megkérte a kezem!
Fura volt, mert nem lepte meg a dolog.
-És, mit válaszoltál?
-Még semmit.-olyan sokszor mondtam ki ezt, hogy már szinte automatikusan rávágtam. -Erről akartam beszélni....
-Jaj kincsem! Attól félsz, hogy baj lesz belőle?
-Nem... csak nekem ez túl nagy felelősség... vagy nem is tudom...
-Félsz... megértem. Nem is baj.
-Szerinted mit tegyek?
-Hallgass a szívedre... Mit szeretnél jobban? Jacob-ot, vagy a függetlenséget.
-Ez nem kérdés...-nevettem el magam.
-Először is, gondold át a dolgokat! Nem kell elhamarkodni!
-Igen... tudom.-hajtottam le a fejem, közben Esme átkarolta a vállam. -De héj! Erről senkinek egy szót se! Max... Carlisle-nak!-kötöttem ki.
-Tőlem nem fogja megtudni senki... Ígérem!
Biztos voltam Esme-ben. De sajnos így sem jutottam előrébb. Minden az én döntésem...
-Szóval... narancslé, vagy víz?
-Ő...-tértem vissza merengésemből.-Narancslé.
Esme töltött nekem, és vissza sétáltunk Rose szobájába.
-Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte Bella.
-Tudod... Nessi annyit tud inni mint egy kacsa!-vigyorgott Esme. Vissza ültünk eredeti helyünkre, én törökülésbe, és mellém Esme. Bizalmasomnak éreztem...
Annyit beszélgettünk, hogy már kezdtem elálmosodni. Észre se vettem, de Alice kifestette a körmöm.
-Jól van! Most megyek! Már elfáradtam...
-Még fiatal az éjszaka!
-Hát, ha hajnal 2 neked fiatal, akkor nem tudom mi az öreg..-mondtam álmosan.-Az egy dolog, hogy ti bírjátok!-dörzsöltem meg a szemem.
-Oké, akkor menj! Már érzem a kutya szagát...-húzta össze az orrát Alice.
-Nagyon vicces!-gondoltam magamban. Még Esme-re pillantottam, és ő bizalmasan rám, aztán kiléptem a küszöbön. Mivel Rose szobája is az emeleten volt, nem kellett sokat sétáljak, míg elértem a saját szobám felé. Nem ért meglepetésként, hogy Jacob-ot ott találom.
-Szia!-köszöntött.-Azt hittem tovább bírod.. ha már ilyen sokat aludtál az elmúlt napokban.-mosolygott.
-Úgy látszik, az alvás a gyengém.-lépdeltem oda hozzá.
-Elmondtad valakinek?-suttogta.
-Igen. Esme-nek. De... ő is ugyanazt mondta, amit eddig már tudtam...
-Értem...-hajtotta le a fejét. Először azt hittem, hogy megbántottam, de aztán rájöttem hogy csak színészkedik. Kezei a térdhajlatom alá tévedtek, és felkapott a földről. Most az egyszer nem bántam. Lerakott az ágyra, és lefeküdt mellém. Én ismét úgy aludtam el, ahogy szerettem. A mellkasán. Észre sem vettem, de csak a Telihold fénye világította be a szobát.

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

/Szerkesztő megjegyzése/

Sziasztok! Hát ez a pillanat is eljött! Vége az első résznek! Amit nevezhetünk "könyvnek" is. Remélem pont annyira tetszett nektek is, mint nekem. Soha nem hittem volna, hogy idáig egyszer majd eljutok. Remélem a második részt is olvasni fogjátok, aminek a címe: Moonlight, azaz Holdfény lesz! Kérlek, ehhez gyűljön össze végre az 5 komment! Most már, kicsit bátorítsatok engem! Szükségem lesz rá! Az új résszel, új blogkinézet is jár, tehát erre is számítsatok! Legkésőbb hétvégén jelentkezem, de örömmel jelenthetem, hogy pénteken nem megyek suliba, szóval egy kicsit előbb elkezdhetek írni reményeim szerint. Új szavazás indul! :) Kérlek kommenteljetek! Köszi annak,  aki mindig hozzászól! Ez nagyon sokat jelent nekem! Ezer puszi <33333!