10.fejezet: A nagy nap

Most legyen több mint 10... 15 kommentet! :P :)

Mindenki a saját felelősségére olvassa végig (bár semmi durva nincs benne!)

/Nessi Cullen/

Reggel hamar felébredtem, nem is kellett Alice ébresszen, mivel magamtól is felébredtem. Annyira izgatott voltam. Az éjjel nem aludtam szinte semmit. Esme rám is szólt, hogy aludnom kellene, mert hogy fogok így kinézni, álmos menyasszonyként? De én csak kinevettem. Cseppet sem voltam fáradt, sem álmos, csak azt a percet vártam, hogy végre kimondhassam az igen-t. Már semmi sem tarthatott vissza. Még hálóingbe mászkáltam, amikor kopogtak az ajtón. Alice szó nélkül besétált, és felakasztotta a ruhát, és a kellékeket is lepakolta. Hihetetlen, hogy már hajnali 6 órakor ezen rágódik.
-Szép jó reggelt! Kialudtad magad?
-Nem éppen... de menni fog!
-Rendben...
Aztán észrevette, hogy remegek az idegességtől.
-Nyugi! Csak egy igen-t kell kinyögnöd! -nyugtatott meg. Ez egy cseppet sem segített.
-Igen, tudom... de ilyenkor azért izgul az ember...
-Ügyes leszel!
Aztán leugrott a nappaliba, és Rose váltotta fel Alice-t. Leült mellém az ágyra, és beszélgetni kezdtünk.
-És, izgulsz már?
-Nagyon! Azt viszont nem tudom, hogy Jake hol van... meg azt sem, hogy tegnap hol voltak...
-Ne is törődj vele! Csak utoljára jól becsajoznak, és ennyi.
Csúnyán néztem rá. Tényleg ezt tették volna?
-Nyugi! Jake biztos nem tette ezt... -nevette el magát.
-Ja... persze.
Hirtelen komolyra fordította a szót.
-Gondolom... most meglesz az első együttlétetek... nem tudom Bella mennyire világosított fel a dologról... már ha ez lesz az első. -egészítette ki.
-Igen... De ezt nem kell elmagyaráznod! Már Alice, apu, Esme, és anyu is megtette. Nem lesz baj...
-Csak, tudnod kell, ha esetleg teherbe esel, az nem baj. Hiszen te is így születtél... neked legalább lehet gyereked... -szomorodott el a végére.
-Ugyan Rosalie! Ez még nem a világvége! Hiszen, itt vagyunk neked mi, és Emmet.
-Mindegy! Ezt neked szeretném adni!-a háta mögül elővett egy dobozkát, amiben a harisnyakötő volt.
-Köszönöm Rosalie! -mosolyodtam el, és átöleltem.
-Oké! Most egyedül hagylak, kicsit készülj fel. Mondjuk, még van idő.
-Rendben!-mosolyogtam ismét.
Azzal Rose ki is ment. Én felálltam az ágyról, és odasétáltam a felakasztott ruhához, amit röpke 4 óra múlva viselnem kell. Egy védőruha is volt rajta, amit már épp cipzároztam volna ki, ha nem láttam volna meg Jake-t a tükörben. Gyorsan megfordultam, és észrevettem, hogy megint az erkélyen keresztül mászott be.
-Te meg mit keresel itt?-nevettem el magam.
-Csak látni akartalak még egyszer, mielőtt örök fogadalmat fogadok neked.-mosolygott.
-De nem szabadna! Ha Alice meglát kitekeri a nyakad!
-Nyugi! Nem láttam semmit a ruhából! Tényleg, és miért is nincs még rajtad?
-Reggel 6-kor még nem fogok abba flangálni! És rajtad miért nincs még?
-"Reggel 6-kor még nem fogok abba flangálni!" -ismételte szavaim. Elnevettem magam, és a nyakába ugrottam. De szó szerint. Ő adott egy puha csókot, és én teljesen ráakaszkodtam.
-Tényleg! És hogy telt az éjszakád?
-Egészen rázós volt....-dicsekedett.
-Ezt meg hogy érted te szemét!?-vágtam oda a szavakat viccesen, és kiszabadultam kezeiből.
-Tudod, kicsit csajoztunk, piáltunk, meg buliztunk... ahogy ez ilyenkor szokás...-válaszolt szinte nevetve, mert egy akkorát grimaszoltam rá, hogy majdnem...
Megfordultam, és durcásan elkezdtem pakolni valamit az ágyon. Ő hátulról átfogott, és felemelt. Majd megpörgetett.
-Csak vicceltem édesem!-nevette el magát.
-Á! Szóval, nem igaz amit mondtál?!-tett le. Én persze mélyen a szemébe néztem, hogy ne tudjon hazudni.
-Nem... -mélyebben néztem a szemébe.-Illetve az egyik fele... -sunyított.
-Egyébként nekem is volt lánybúcsúm!-vágtam vissza.
-Tényleg?-csodálkozott. -És milyen volt?-vonta fel a szemöldökét. Szerintem azt hitte, hogy voltak fiúk is, meg ilyenek...
-Csak egy jót dumáltunk Alice-ékkel. Semmi egyéb. Nyugi!-ráztam meg, mert egészen elmerengett.
-Akkor megnyugodtam, azt hiszem....
-Aha... szóval én ne féltékenykedjek rátok, de neked szabad rám?! Mikor semmi rosszat nem csináltam!-próbáltam szembe szállni vele.
-Én sem csajoztam! Csak páran a falkából... mint például George. Csak kicsit segítettem neki.... Ebbe még nincs semmi rossz!
-Jó, tegyük fel, hogy elhiszem... mi a jutalmam?-vicceltem el.
-Miután vége lesz a "bulinak" este, elrabollak...
-Mi, de mégis hova?
-Azt majd időben megtudod! Titok!
-Utálom a meglepetéseket! Talán, nászútra viszel?-találgattam.
-Talán.
-Csak tartanánk már ott!
Megragadta a kezem és magához húzott. Még egy csókot nyomott a számra, majd elkezdett hátrálni az erkélyem felé.
-Mennem kell. Tudod, 10 órakor fontos dolgom lesz.
-Szia!-integettem neki, és ő egy röpke mosoly kíséretében kiugrott az erkélyen. Majd rá pár másodpercre Alice jött be az ajtón.
-Te jó ég Nessi! Mi ez a kutyaszag?!-húzta fel az orrát.
-Őőő. Semmi.-válaszoltam zavartan.
-Ugye Jacob nem járt itt?!
-Nem....-próbáltam elhallgatni.
-Oké...
-Mi az ott a kezedben?-kérdeztem meg. Pontosan tudtam, mit fog: fésű, hajcsavarók, hullámcsattok, csillámpor, hajlakk.
-Csak nem képzelted, hogy te fogod megcsinálni a hajad?
-És a sminkkészletet hol hagytad?-viccelődtem, de komolyan vette.
-Jó hogy mondod! De ezeket egyenlőre csak behordozom ide... csak 1-2 óra múlva kezdünk bele a nehezébe...

/1-2 óra elteltével/

És valóban két óra elteltével mindenhez hozzákezdtünk. Lezuhanyoztam, és hajat mostam.  Jasper, Emmett, és apu becipelt a szobámba egy hatalmas sminkasztal féleséget, amint egy óriási tükör volt, ami elsősorban az arcomat mutatta. A másik tükröm pedig az egész mivoltomat. Alice, Rose, Esme, és anyu pedig telepakolták mindennel azt a kis részt, ami arra szolgált, hogy rárakjanak mindenféle kozmetikai cuccot. Kaptam egy fehér köntöst, majd leültettek a tükör elé, és mind a négyen körülvettek. Azt se tudtam hova figyeljek. Először Rose és Esme vett kezelésbe, jobban mondva a hajamat. Kifésülték, de mivel nagyon dús volt, nehezen bírtak vele. Először két oldalra választották el, egyik oldalra többet, mint a másikra, majd lassan elkezdték felkontyolni. A kiálló kisebb szálakat pedig szépet ráhajlítgatták a kontyra. Ezt mint lefújták, csillámporral, és hajlakkal is. Azt hittem megfulladok. Nem is mertem kinyitni a szemem, míg kész nem lett a hajam. De amikor kinyitottam, nagyon nagy meglepetés fogadott, ugyanis olyan mesteri frizurát láttam, hogy leesett az állam. Sehol egy kiálló szál, sehol egy rosszul megcsavart tincs. Semmi. Persze nagyon tetszett is.
-Úristen, ez gyönyörű lett! Köszönöm!-hálálkodtam.
-De vigyázzatok, a ruhánál nehogy gond legyen a hajjal... nehogy beakadjon!-figyelmeztetett Rose. Ők nem maradtak már itt, Alice és Bella maradt csak velem, ők ugyanis már át voltak öltözve, és nagyon szépek is voltak.
-Na jó! Akkor, most jön a sminked... Mit gondolsz Bella, milyen színe legyen?-kérdezte Alice.
-Szerintem nagyon halvány legyen, és halvány rózsaszín....A szemét meg kihúzhatnád.
-Jó ötlet....
Így is lett. Alice nagyon figyelt, hogy természetes maradjak, alapozót nem kent rám, ugyanis az nagyon feltűnő lett volna a fehér bőrömön, de egy kis púder azért ment rá. A szemem fekete, és halvány fehér, illetve rózsaszín színkavalkádban úszott. Szép lett, de mégis szolid. Tetszett. Ez volt való nekem, habár soha nem sminkeltem magam. Még fülbevalót is kaptam, egy kicsi, nem lógós ezüst fülbevalót.
  A nyakamban nem lógott semmi, habár szívesen felhúztam volna azt, amit Jake-től kaptam születésnapomra, még tavaly. Viszont a Cullen ékszerem fel kellett húznom. Az én kis karkötőmet.
Ezzel letudtuk a szépítés dolgot, habár nem gondoltam, hogy valaha is így fogok kinézni. Bella is elhagyta a szobámat így csak Alice maradt.
-Mi van, mindenkit elküldtél?
-Majd megnézik a ruhád amikor a többiek! Nagy cucc!
-Ennyire rossz lesz?...
-Nem... pont ez a lényeg!
A ruhát is hamar rám tuszkoltuk, az abroncs fölé. Alig mertem belenézni a tükörbe. De amikor kinyitottam a szemem, azt hittem álmodok.
-Hát ez álomszép! Tényleg én volnék?-kérdeztem Alice-től. Közben forogtam a tükör előtt.
-Persze hogy te vagy! De ne forogj ennyit, mert nem tudom megigazítani! -szólt rám.
-Na jó! Én elmegyek átöltözni, te meg maradj mozdulatlan, vagy legalább vigyázz a ruhádra. -szólalt meg újra.
-Úgy lesz! Menny csak!
Már közel a 8-at ütötte az óra. Már eléggé közeledtünk a 10 órához. Egyre idegesebb lettem. Közelebb léptem a tükörhöz, és rájöttem, hogy ez a kifestett, és csodaszép nő nem én vagyok, hanem csak egy másik énem. Amint vége van az esküvőnek, lebontom a hajam, és úgy fogok járkálni. Ezen elnevettem magam. De aztán észrevettem Damen-t a tükörbe. Rémülten fordultam meg, és a ruha is repült velem. Olyan volt mintha pörögtem volna egyet.
-Damen!-szóltam meglepetten. -Te hogy kerülsz ide?
-Mondtam hogy még nem búcsúzom....-ezután egészen alaposan végigmért, amiből zavarba jöttem. Még nem volt rajtam a nagy sarkú cipőm, de talán jobb is volt. Ő pedig ott állt, a szokásos fekete ingébe, és nadrágjába, a kedvenc ruhadarabjaiba. -Gyönyörű vagy!-nyögte ki végül.
-Köszönöm.-mondtam zavartan.
-Tudod, még most sem hiszem el.... ilyen nincs! Egy vámpír nem mehet hozzá egy vérfarkashoz!
-De mégis van! És... miért jöttél egyáltalán?-semmi kedvem nem volt veszekedni.
Ekkor elkapott, és már csak azt vettem észre, hogy nem a szobában, hanem az erdőben beszélgetünk.
-Úristen Damen! Azonnal vigyél vissza!-mezítlábasan egészen megszúrták a lábam a fadarabok. Kicsit felnyögtem.
-Csak nyugodtan akartam veled beszélgetni!
-És ehhez a szoba nem elég jó?!-förmedtem rá.
-Nessi! Én többet adhatok neked! Normális életet, és...-itt félbeszakítottam.
-Kérlek! Ezt fejezd be! Tudom mit akarok, és nem tudsz befolyásolni! Most pedig vigyél vissza!
Láttam hogy nem mozdul, sem válaszol, és elindultam magam. A nagy fehér ruhámba. Remek! Mire ő megállított, úgy, hogy keze a derekamat fogta. Én visszafordultam felé, és egész közel voltunk egymáshoz.
-Azt mondtad, nem akarod megakadályozni az esküvőm. Most kérlek, vigyél vissza...-suttogtam neki.
-Én most már végleg búcsúzom.
-Ezt... hogy érted?
-Őt választottad Nessi! Ezzel örökre elvágtad magad tőlem.
-De, még barátok sem lehetünk?
-Talán... egyszer. Ha visszajövök majd. De egy ideig, sajnos nem tudok rád nézni... ha már....-dadogott. -Az övé leszel!-ezzel elengedte a derekam.
Tudom, hogy hiba volt ott lenni vele, de az, hogy talán soha többé nem látom, nagyon elszomorított.
-Még... meg sem köszöntem, hogy segítettél apámnak. Szóval...Kösz!-hirtelen csak ennyit bírtam kinyögni. Egy ideig csak néztünk egymás szemébe, aztán hirtelen elkapott, és megölelt. Én is öleltem őt. Szorosan. Miután elengedett, kicsit elérzékenyültem.
-Megígértem magamnak, hogy ma nem fogok sírni!-törölgettem a szemem a kezemmel.
-Várj csak! Segítek...-ujjával a szemem alatt törölgette a néhány lefolyt könnycseppet. Szerencsére a sminkemnek nem lett baja.
-Na gyere!-szólt ismét, és ismét eltűntünk. Vissza a szobába. Letett, majd újból megölelt. Alice várt minket a szobába. Egészen elcsodálkoztak.
-Szia!-köszönt el végül.
Én nem mondtam semmit. Csak néztem, ahogy ismét eltűnik.
-Ez meg mi volt?! És hol voltál egyáltalán! Már majdnem fél 9!-mordult rám Alice.
-Semmi. És bocs...
-Még jó, hogy nem szóltam senkinek, hogy nem vagy itt!-magyarázta el.
-Na tessék, itt van a cipőd! Vedd fel, lassan indulnunk kell! -aztán elém rakta a cipőt, és belebújtam. Először kicsit kényelmetlen volt, de aztán már nem.
-Na hadd nézzelek!
Alice körbement körülöttem, és nagyon kritikus szemmel nézett.
-Igen, jó munkát végeztem!-dicsekedett.
Aztán kézen fogott, és kinyitotta az ajtót. Levezetett a lépcsőig, és onnan egyedül mentem le. Nehéz volt, mivel a nagy ruha miatt nem láttam hova lépek, és ilyen cipőbe... hát. De sikerült. Mosolyogva mentem le, és mindenki elámult. Pedig én igazán nem  éreztem magam egy világ szépe lánynak.
-Csodás vagy!-dicsért meg apu, és úgy a többiek.
De sajnos nem nekik kell tetszek, hanem Jacob-nak.
Kicsit elhúztuk az időt, és máris fél 10 volt. Fél óra elég volt, hogy odaérjünk a ceremóniára, és az se lett volna baj ha késünk. Nem a BMW-mel, hanem apu Volvo-jával mentünk, illetve én, apu és anyu. Egyedül elfoglaltam a hátsó ülésrészt. Anyu mindig ámulattal nézett rám, egész végig, és apu is a visszapillantón keresztül. Én meg csak mosolyogtam.

Mikor felcsendült az a jellegzetes esküvői zene, az, amikor a menyasszonyt bevezetik, egészen nagyot dobbant a szívem. Apuba karolva, de elindultunk. Kinn volt megrendezve, és minden virágba volt borítva. Egyszóval gyönyörű volt. Alice mindent tökéletesen megcsinált. Elámultam rajta.
Csak mentünk, és amikor Jake meglátott, egészen kikerekedtek a szemei. Szájáról leolvastam egy olyasmit hogy: "Wáów". Ezen kicsit elmosolyodtam, de ugyanakkor feszült voltam, hogy mi jön most. Életem legfontosabb eseménye. Lassan, de odaértünk az oltárhoz. Alice messziről sugárzott lila ruhájában, ami tökéletesen állt neki, és dicsekvő pillantást vetett rám.
 Amikor apu átengedett Jake mellé, csak néztünk egymás szemébe, Ő meg Én. Nagy csodálat volt a szemébe, és csak úgy csillogtak. Nagyon csinos volt a szmokingjába, (öltönyébe).
-Álomszép vagy!-súgta ide.
Megint csak mosolyogtam.
Aztán Emilyék, és a fiúk felé pillantottam, és nagyon csinosak voltak mind.
A jegyző belekezdett. Röviden, és tömören elmondta amit ilyenkor szokás, és nagyon szépen és hangsúlyosan csinálta. Minden szavára pontosan figyeltem, és átéreztem őket. Jake is. Majd következett a fogadalom.
-Renesmee Carlie Cullen! Fogadod-e örök társadnak, és párodnak Jacob Black-et, amíg a halál el nem választ, betegségben, bánatban, örömben....[..]?
-Igen, fogadom.
Jake-nek is feltette ugyanezt a kérdést, és ő is válaszolt.
-Igen, fogadom.
Ezután pedig jöttek a gyűrűk. Először én, majd Jake húztuk fel a gyűrűt egymás ujjára. Közben pedig mélyen egymás szemébe néztünk. Nagyon szép volt. Ezután pedig már csak a vége közeledett a ceremóniának.
-Megcsókolhatod a menyasszonyt!
Jake elkapta a derekam, magához húzva ajka lecsapott az enyémre, és nagyon szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Mindenki tapsolni, és örvendezni kezdett, ami csak inspirált minket. Ezután pedig csak vigyorogtunk egymásra. Bár gyorsan elmúlt, de nagyon meghitt volt, és talán ennél boldogabb nem voltam még az életemben. A jegyző közöttünk ment, kétoldalt felkarolt minket, és kivezetett minket. Mikor kiértünk, megköszöntük neki, hogy összeadott minket. Ezután gratulált, és elköszönt. Visszament.
Jake annyira mosolygott, hogy én sem tudtam megállni. Nyakába tettem kezeim, és újból lecsaptam ajkaira. Ő belemosolygott a csókba, majd elengedtem.
A többiek közeledtek felénk, gratuláltak. Mindenki. Még olyanok is, akikről fogalmam sem voltak hogy kik. Vámpírok voltak, ismerősök még kis koromból, de már nem nagyon emlékeztem rájuk. És persze Jake "kis" családja is. Nagyon kedvesek voltak.

Alice egy nagyon nagy szórakozóhely félét vett ki, csak a mai nap kedvéért. Gyönyörűen fel volt díszítve, nem volt csicsás, de nagyon szép volt. Inkább a vörös, és a fehér színek domináltak, gyertyatartókkal, fehér és piros, rózsákkal, vörös szalagokkal az oszlopok körül, és néhány fehér gyöngy szétszórva itt ott az asztalokon.
Jake bevezetett, és mögöttünk jöttek a többiek. Ő is elcsodálkozott a terem szépségén. Miután mindenki megtalálta a maga helyét, elindult a nyitózene, ami ezúttal más volt. A Haleluja című szám ment, egy különleges előadásban. Amint elkezdődött a szám, Jake a kezemet megfogva bevezetett a terem közepébe, és a tánc pozíciót felvéve lépkedni kezdtünk. Nagyon is ütemre. Jake nem lépett a lábamra sem. Olyan szép volt ez így, mint egy álom. Csak ringatóztunk a zenére. Csak mi ketten.
-A feleséged lettem.-szóltam suttogva neki, de ugyanakkor mosolyogtam is.
-Örökre, Nessi!-súgta vissza.
Aztán tovább táncoltunk. A szám vége felé már tapssal kísértek minket, és a végén pedig ismét csókolóztunk. Végre egészen az enyémnek éreztem Őt. Ha ennyit kellett szenvednünk azért, hogy ideáig eljussunk, hát nem bánom.
Nagy huhogással és tapssal megtapsoltak, és örvendeztek nekünk. Elnevettük magunkat, és fejünk összekoccant.
Egész este 22:00-ig megállás nélkül táncoltunk illetve, majdnem megállás nélkül. Emmett egyfolytában kattogtatott a fényképezőgéppel, úgyhogy sok képünk lesz. Ettünk is, meg ittunk is bőven. Kivéve akik nem. Ugye.. vért mégsem szolgálhatunk fel. A vámpírok tartották távolságot a farkasokkal, és fordítva.... amit nem csodáltam. Esetleg a családom egyik másik tagja beszélgetett a falkával. Néhányan ezután a falkából eltűntek. Jake szerint őrködni mentek. Így beszélték meg....
Mindenki táncolt, még a vámpírok is. Én is mindenkivel táncoltam, amikor Jake hirtelen felkapott, és karjaiban tartott. Kiszaladt velem, és beültetett egy fekete kocsiba. Ő ült mellém.
-Hova viszel?!-csodálkoztam.
-Majd megtudod!
Emmett vezetett. Tudhattam volna, hogy benne van! Jake szorosan átölelt a hátsóülésen, és magához szorított.  Néhány puszit is ejtett felém. Az út elég hosszú volt... sőt. Hosszabb a hosszabbnál. De megérte. Mikor Emmett megállt, és először Jake, majd én szálltam ki némi segítséggel. Emmett leengedte az ablakot, és kikiáltott.: -Jake! Csak ügyesen!...de vigyázz rá!
-Meglesz! Kösz, Emmett!
Azzal el is hajtott. Jake megint felkapott, karjaiba vitt be abba az apartman féleségbe, ahova érkeztünk. Meleg levegő járt, és nem fáztam. A cipőmet is lekaptam a lábamról, egész kellemes volt. Az abroncs sem volt már rajtam, így minden könnyebben ment. Jake csak vitt, amíg egy folyosó végén el nem értünk egy szobaajtóig. Az ajtót ügyesen kinyitotta, és oldalról belépett velem a szobába. Majd letett. Megfogtam a ruhám, és odasiettem az asztalhoz, ahol egy levél volt. Jake is odasétált az asztalhoz, és kinyitottam a levelet.
"Mr, és Mrs Black!
Fogadjátok sok szeretettel ezt a lakosztályt, minden a tietek, azt csináltok, amit akartok. Pontosan 14 napra a tietek, azaz 2 hétre. 
Sok Boldogságot még egyszer."
Ekkor Jake-re néztem. -Te tudtad?
-Talán... -sunnyogott.
-Jaj! Te...!-mosolyogtam.
Már nem volt rajta a zakó, sem a nyakkendő, csak a sima nadrág, aminek az alját feltűrte, és az inge is ki volt gombolva. Aztán észrevettem, hogy van egy erkély féleség, ami nincs magason, és lépcsőn le lehet menni valahova. Kiszaladtam rá. Amikor megpillantottam a tájat, el sem hittem. Egy tengerpartot láttam, sok vízzel, és homokkal.
-Ez gyönyörű!-csodálkoztam.
-Nálad nem szebb!-szólalt meg egyszer csak a hátam mögül, egészen megijedtem. Hátulról átfogott, és megölelt.
Én gyorsan kiszabadultam karjaiból, és lerohantam a lépcsőn. A meleg homok hirtelen a lábam alatt termett, és máris éreztem a tenger illatát. Meg a hullámok morajlását. Felhúztam a nagy fehér ruhámat, hogy amennyire  tud, ne érjen le a földre. De hiába. Még én is ráléptem futás közben. Futottam előre felé. Hajam már nem volt rég kontyba, hanem ki volt engedve, és hullámos volt. Csak úgy repült a szélben. Jake utánam futott. Nevetgéltünk. Amikor már nem bírtam tovább a futást, megálltam, és Jake hátulról elkapott. Felemelt a földről, és megpörgetett. Amikor letett, újra megölelt. Elkezdtem befelé futni a tengerbe. Még csak pár centi még volt a víz, de Jake megint elkapott, és szemtől szembe felkapott, és ismét megpörgetett. Én kitártam a karom, és olyan volt mintha szállnék. Majd mikor letett. Egész közel hozzá, szorosan átkaroltuk egymást és megcsókoltam. A ruhám alja már vizes volt. Ekkor elkezdtem befelé húzni a tenger felé, és ő jött is. A hullámok nagyon melegek voltak, és gyengéden simogatták a bőröm. Egyre beljebb kerültünk. Jake szorosan fogott, és amikor már eléggé beértünk, az egész ruhám, mint egy fehér takaró, lebegett a vízen. Jake ekkor elkapta a derekam, és szenvedélyesen megcsókolt.
Ekkor vettem észre, hogy csak a Telihold és a Holdfény világítsa be a tengert. A fény táncot járt a tengeren. Később elkezdtük fröcskölni egymást, és még a vízbe is megpörgetett egyszer kétszer. a hajam alja is csupa víz lett.
Aztán rászántuk magunkat, hogy kijöjjünk a vízből, kézen fogva mentünk ki, és a ruhám csurom víz volt. Mégis olyan romantikus volt, hogy az már a legszebb álmaim is meghaladta. Jake ment elöl, és felmentünk a lépcsőn, be a szobába. Ekkor az ágy mellett megálltunk. Ő elkezdte simogatni az arcom, és a karom.
-Szóval, ez volt a terved?-kérdeztem mosolyogva. -A nászéjszakán leszeded rólam a ruhát?
Nem válaszolt, csak elnevette magát.
-Szeretlek...-mondta, és fejünk összekoccant.
-Szeretlek... és szeretni akarlak egész életemben.-reagáltam.
Ő erre lassan, de eltalált a számig, és szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Félig kigombolt ingét elkezdtem teljesen kigombolni, majd a mellkasát, és a mellét kezdtem el simogatni. Csak úgy áramlott belőle a forróság. Felkapott a földről, és odavitt az ágyhoz. Lerakott. Közben végig csókolóztunk. Beljebb rakott le az ágyon, hogy neki is jusson hely, ő volt felül. Levettem róla az inget, amely lehullott a padlóra. Ő még szenvedélyesebben kezdett csókolni. Hatalmas teste felettem volt, és ő a nyakamnál csókolgatott.... majd fordítottam a helyzeten. Én kerültem fölülre, és ő alulra. Elmosolyodtunk. Hátul elkezdte kifűzni a ruhát. Keze szorgosan dolgozott.
[..................................................]

A többit mindenki képzelje oda! Rábízom a fantáziátokra : ] Én is ezt teszem... 

/Szerk. Megjegyzése/


Hát ez is eljött:) Remélem pontos voltam, és bocsi a hosszúságáért...:) Remélem sokan kommenteltek... jöhet rossz is meg jó is! :D Aki eddig nem szólt hozzá, az is tegye meg most! Légyszíves! Remélem mindenki a saját felelősségére olvasta végig, habár semmi durvát nem írtam szerintem. 
Puszilok mindenkit! <3
Ally.