11.fejezet: Nászút.

10 kommentet! :]


/Nessi Cullen/

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt, és hogy a tenger hangosan zúg. Jake hátulról átkarolt, és így aludtunk egész éjjel. Az egész testemet csak egy paplan takarta el, és hátulról Jake teste. Nagyon kényelmes volt így aludni. A napfény elvakított, és mozgolódni kezdtem. Jake még aludt. De aztán ő is ébredezni kezdett. Keze kiengedett így már nem fogta át a derekam. Úgy fogtam meg a paplant, hogy ne látszódjon ki semmim sem, ugyanis a hátamra fordultam, hogy tisztán lássam Jake arcát. Ő a könyökére támaszkodott, és engem figyelt. Intenzíven néztünk egymás szemébe. Aztán elkezdte simogatni az arcom.
-Jó reggelt!-szólalt meg végül bársonyos hangján. Én pedig fogtam a takarót, hogy nehogy leessen a félmeztelen testemről.
-El sem hiszem, hogy most itt fekszem melletted, mint a feleséged.... -mondtam boldogan.
Ő egy csókot nyomott a homlokomra.
-Igen, én sem. Még 2 hétig a mienk ez szép kis lakás.... Vajon mit fogunk csinálni?-vonta fel a szemöldökét.
-Csak te és én...-suttogtam.
Ő közelebb hajolt, és adott egy édes csókot. Én átkaroltam a nyakát, és ő felkapott az ágyról. Magához szorítva csókolóztunk tovább. A takaró volt csak köztünk, ami még mindig engem fedett. Nem mintha szégyenlős lettem volna Jake előtt, de akkor is...
A csók hosszúra sikeredett, utána gyorsan kapkodtuk a levegőt. Jake közben meztelenül maradt hátamat simogatta hatalmas kezeivel, ami fedetlenül maradt, miután a takaró nem ért el odáig. Mind a ketten térdeltünk az ágyon, és Jake szorosan magához ölelt. Testünk összeért, és éreztem, hogy mekkorákat dobban a szíve. Így ültünk az ágyon egy darabig.
Aztán hirtelen elhúzódtam tőle, karjai kiengedtek, és elkezdtem lefelé mászni, míg ki nem találtam az ágy szélére. Ezután háttal neki, levettem magamról a takarót, felvettem a melltartómat, majd megkerestem a padlón Jake tegnapi fehér ingét, és abba bújtam bele. Majd begomboltam félig. Egy bugyiban, és ingben fordultam felé.
-Ideális viselet!-vetett rám egy ravasz pillantást.
-Kényelmetlen volt folyton a takarót tartanom....-válaszoltam neki.-Ideiglenesen ez is jó lesz!
-Ja... igen! Majd elfelejtettem! Hoztam pár cuccot még korábban, hogy legyen mibe lennünk...
Bólintottam egyet, és kiszaladtam félig felöltözve az erkély féleségre. Jake kimászott az ágyból, majd hallottam, hogy felvesz egy nadrágot, és követ ő is. Éreztem, ahogy az ingem alá nyúl, és a hasamat kezdi simogatni. Annyira édes volt. Aztán felé fordultam.
-A tegnap éjszaka csodás volt!-jelentette ki boldogan.
-Igen, szerintem is!-mosolyogtam.
-Nagyon tetszett a tegnap éjjeli Nessi....-szólt csibészesen.
-Hm... -sóhajtottam. -Tényleg nem volt rossz!...
Megint adott egy aranyos csókot.
-Éhes vagy?-kérdeztem meg tőle.
-Hát, tudnék enni.-vigyorgott.
-Akkor megnézem mi található a hűtőben.
Kimásztam karjaiból, és kikerülve őt, elindultam a konyha felé, ami még a bejárati ajtó mellett találtam meg. Volt tűzhely is, mikró, meg minden ami kell. Asztal... szék...
Találtam a hűtőben egy kis tojást, gondoltam megcsinálom rántottának.... ha én nem is eszem, akkor legalább Jake egyen... Elővettem egy serpenyőt, és megcsináltam benne a tojásokat. Arra lettem figyelmes, hogy valaki megint mögöttem van, és ismét átkarol. Persze hogy Jake volt az.
-Huh... nem is tudtam, hogy szakács vagy....-viccelődött.
-Nem vagyok sem szakács, sem egy konyhatündér, de egy rántottát megcsinálni nem nehéz!
Azzal leraktam elé a kaját.
-És te nem is eszel?!
-Őő. Nem. Most valahogy nem kívánom... főleg nem a tojást...-kicsit rosszul éreztem magam, nem tudom miért. Nálam ez nem olyan gyakori.
-Minden oké?-nézett rám fura szemmel. -Rosszul érzed magad?
-Nem tudom... Mindegy! Inkább egyél...
Látszott rajta, hogy nem akarja azt tenni amit mondok, de azért leült. Én pedig mellé az asztalhoz. Néztem ahogy élvezettel falja be az én kis készítményemet.
-Na, milyen lett?
-Nagyon finom-mosolygott teli szájjal. -Nem értem miért nem eszel... Fáradt vagy? Mert ha igen, akkor feküdj le pihenni!
-Nem! Nem vagyok fáradt... csak... nem vagyok éhes.
Grimaszolt egyet, aztán letette a villát a tányérra. Én felálltam és elvittem a tányérját.
-És mihez volna kedved?-kérdezte. -Csobbanjunk egyet a vízben, vagy esetleg nézzünk be a városba?
-Nem jó... nincs fürdőruhám.....-húztam el a szám.
-Alice csomagolt... -nevette el magát.

Átöltöztünk mindketten, majd a part felé vettük az irányt. Kézen fogva, közel egymáshoz. Én egy fehér bikiniben, ő pedig egy térdnadrág féleségben volt. Vittem egy pokróc féleséget is, amit a homokra terítettem ki, és egyből ledobtam magam. Jake mellém. Kifeküdtünk.
-Azt hiszem valamit még nem tudsz.... -sunnyogtam.
-Mit?-emelte fel a fejét  a földről, és felült. Én is így tettem.
-Hát... szóval esküvő előtt meglátogatott Damen....
-Mi?! És ezt miért nem mondtad nekem?!-húzta fel magát.
-Nem volt lényeges...
-És látott téged a ... fehér ruhádban?
-Igen... de kivitt az erdőbe amitől tökre megrémültem.....
-Tessék?-szinte sokkolta a hír. -És miért?
-Csak elbúcsúzott. Már majdnem valószínű, hogy örökre elment...
-Klassz...-dünnyögte az orra alatt, és másfelé nézett. A tenger felé. Mindenhova csak nem rám. Egyszóval, megsértődött.
-Jaj kicsim, ne csináld már! Tényleg nem volt lényeges az, hogy beszéltem vele! -fogtam meg az állát a kezemmel, és a fejét magam felé fordítottam. Még mindig nem engedett erős nézéséből. -És nem is tudtam mikor elmondani...Meg.. nem akartam elrontani a kedved! -egy csomó érvet felhoztam, és szerintem mindegyik igaz volt...
Kicsit feloldódott, és engedett merev nézéséből.
-Akkor is szólnod kellett volna! És ha elvisz?! Nem kellett volna sok hozzá...!
-Tudom... nagyon sajnálom.
-És most már biztos, hogy nem jön vissza?
-Nem... de szerintem nem... azt mondta, hogy téged választottalak, ezzel örökre elvágtam magam tőle....
Sajnálkozó pillantást vetett felém, pedig tudtam, hogy csak megjátssza.
-Jaj ugyan! Nem kell ez... Tudom, hogy nem sajnálod!-álltam fel mellőle.
-Nem, nem sajnálom! De tudom, hogy szeretted... talán annyira mint engem, csak féltél kimutatni...-szállt szembe velem, és ő is felállt.
Nem tudtam mit felelni. Csak lefelé néztem. Megint bőgni lett volna kedvem. Hogy tud ilyet mondani a nászutunkon?!
-Bocsáss meg! Ezt nem kellett volna...-sajnálkozott, és közelebb jött. Fejünk összekoccant.
-Semmi baj. Legalább megtudtam mit gondolsz igazából....-vetettem fel, és elemeltem tőle a fejem.
-Nézd! Nem akartam veszekedni... csak váratlanul ért! Ez azért mégis csak a nászutunk!-magyarázta meg.
Megráztam a fejem, és leültem Jake mellé.
-Mindegy! Inkább hagyjuk! Csak még jobban belebonyolódunk....
Aztán hirtelen jött egy hullám, és teljesen kiért odáig, ameddig mi ültünk a kis plédünkön. A meleg áramlat elérte a lábamat, és én erre felindulva, felálltam, és befutottam a vízbe. Először csak combig ért a víz, aztán ahogy hátráltam egyre mélyebb lett. Jake is utánam jött. Ő csak úgy szelte hatalmas testével a habokat. Egyszóval: Hamar utolért.
Elkapott, és bármennyire is szerettem volna elfutni előle, nem bírtam, a víz túlságosan is lelassított. A derekamnál fogva elkapott, és magához húzott. Hatalmas kezei pedig a hasamon pihentek. Már a hajam is kezdett vizes lenni. Megint mint tegnap kezdtünk teljesen egybeolvadni, és felé fordultam. A víz felemelt, és én a lábaim a derekára kulcsoltam. Karjaimat a nyakába akasztottam, és így pörögtünk a vízbe.
-Ne csináld! Még rosszul leszek!...-viccelődtem.
Sokat voltunk a vízbe. Amelyik percben csak lehetett csókolóztunk, és nem törődve semmivel és senkivel, csak mi ketten léteztünk egymás számára.
Ezzel el is ment az egész nap, este fáradtan hullottunk az ágyba. Én hanyatt, ő pedig támaszkodva feküdt mellettem.
-Ma még semmit sem ettél! Kezdek aggódni! Nem akarsz beülni egy étterembe... vagy...?-aggodalmaskodott.
-Nem...-sóhajtottam. -Semmit sem kívánok....-magyaráztam.
-Az baj... -sóhajtott ő is.
Még egy kicsit beszélgettünk aztán mindkettőnket elnyomott az álom.

Az első hét hamar eltelt. Felfedeztük a város nevezetességeit, és éttermeit, ahol nem sikerült sokat magamba tuszkolnom, de végül is mindegy. Sokat fürödtünk a tengerben, és le sem lehetett vakarni egymást magunkról. Nagyon jó érzés volt végre egyedül lenni, és tudni, Jake csak az enyém. És senki másé!
Már bőven a második héten tartottunk, amikor ismét fürdeni támadt kedvünk, pont az utolsó előtti napot töltöttük a mi kis álomheteinkből. Még előtte voltunk, amikor Jake elkezdett befelé hátrálni a vízbe, és kérlelte, hogy mennyek én is.
Nagyon rosszul éreztem magam, és hányingerem is volt. Szédültem, és homályosan láttam. A fejemhez kaptam. -Ah!-nyögtem. Ez szörnyű! Fel akartam állni, de imbolyogni kezdtem, és majdnem visszaestem, de mivel Jake időben érkezett, elkapott.
-Héé!-mondta elhaló hangon. -Rosszul vagy?! Kicsim.......! -az utolsó szavakat már nem értettem. Elsötétült minden.

Arra ébredtem, hogy az ágyon fekszem és Jake aggodalmasan locsol egy kis hideg vízzel, hogy felébredjek végre. Kábán szóltam magamhoz.
-Mi történt?-szinte suttogtam.
-Elájultál... Jobban érzed magad?! Mi volt a baj?-szólt aggódó hangon.
-Hát...szédültem meg... rosszul voltam. De lehet csak a kimerültség miatt....-dadogtam.
-Nem... szerintem nem. Nem vagyok orvos, de ennek más áll a hátterében!-cáfolta meg amit mondok. -Az lesz a legjobb, ha szépen hazamegyünk, és Carlisle megvizsgál!
-Ne! Hiszen még van egy napunk...! Ne tegyük tönkre ezzel...
-Nem! Akármit mondhatsz, indulunk haza! Carlisle majd megvizsgál, és kiderül, hogy mi a bajod! Én ezt még egyszer nem bírom ki! Tudod mennyire megijesztettél?!-ismét ellenkezett.
-Bocs. -nyögtem ki.
Sajnos nem lehetett lebeszélni semmiről sem, azonnal pakolni kellett. "Fájó" búcsút vettünk a mi kis "lakásunktól", és már indultunk is. Jake végig támogatott, még akkor is, amikor már nem igazán volt rá szükségem.... Hajthatatlan volt. Az út elég hosszú, és kitudja mikorra érünk majd haza... Én sem tudom mi lehet a bajom. Azelőtt ez soha nem fordult még elő....
-Jobban érzed magad?-kérdezte Jake miközben vezetett.
-Igen... Ne aggódj... és sajnálom!
-Mit?
-Hogy így kellett véget érjen...
-Soha ne sajnáld!-nevetett. -Nekem csak te vagy a fő, és semmi más!
Ez megnyugtat... Valamennyire.... Hát így ért véget az álomnászút.

/Szerk. megjegyzése/
Sziasztok! Bocs a rövidsége miatt, ha az lett.. köszi az előző kommenteket, bíztató dolgokat írtok! :) Nagyon köszönöm! Remélem ezentúl is ilyen sok lesz! Azért került fel ilyen hamar az új fejezet, mert jó esetben hétvégén kerül fel, de én nem bírtam várni addig. Remélem örültök neki, és kommiztok! 
Puszi! 
10 kommentet! :] Legalább! :)